A Wikipédia taburól szóló szócikkében a pszichológiai-antropológiai szemlélet mellett napjaink realitása is tükröződik: „Amikor egy szokás vagy tevékenység tabunak számít, akkor azt tilos folytatni, megtenni. Ilyen tilalmak megszegését a törvény is büntetni rendelheti, de a tabu áthágása lélektani teherként is súlyosnak számít. (…) A tabuk az élet minden területére kiterjedhetnek. Okaik gyakran az erkölcsben vagy a vallásban keresendők, de rengeteg tabura racionális magyarázatot adott a modern tudomány, s igazolta azok létét.” Fontos, hogy a tabutémák felsorolását áttekintve a szenvedélybetegségekkel kapcsolatban a „férj (feleség) alkoholizmusa”, valamint a „valamelyik családtag kábítószerezése” is megtalálható a népszerű elektronikus lexikon szócikkében.
Újabb sorozatomban arra szeretném biztatni kedves olvasóinkat, hogy osszák meg velünk a függőséggel, a kábítószer-használattal kapcsolatos kérdéseiket, a tabunak minősített, vagy annak vélt jelenségeket, hogy mindezekre reagálva valós igények alapján alakíthassuk írásainkat. Magyarország 2000 és 2009 közötti drogstratégiájának egyik legfontosabb célkitűzése a „társadalom érzékenyítése” volt a függőség jelenségével kapcsolatban. Ugyanerre biztatott II. János Pál pápa is egyik felszólalásában:
„A kábítószerrel való leszámolást nem segíti a hiábavaló riogatás, ijedtség, sem az elhamarkodott, leegyszerűsített okoskodás. Egyedül annak az erőfeszítésnek van értelme, amely az egyén megismerésére, belső világának megértésére irányul; amely az embert méltósága felfedezésére vagy újrafelfedezésére ösztönzi; segíti, hogy új életet kezdhessen; életének tevékeny alakítójaként újra felébressze magában azokat az erőforrásokat, amelyeket a kábítószer eltemetett; mozgásba hozza akaratát, hogy bizalommal telve biztos és nemes ideálok felé induljon.”
Kérem, hogy legyenek az alkotótársaim a téma érzékenyítő feldolgozásában.
Leveleiket, kérdéseiket az alábbi címekre küldhetik:
ujember@ujember.hu kkk@droginfo.hu
