A vízen tőkések, néhány kerceréce és egy búbos vöcsök úszott, távolabb három sarki búvárt láttunk. Kettő közülük később felrepült, majd a harmadik is követte őket. Éppen tovább akartunk indulni, amikor Andris ismeretlen madárhangra lett figyelmes. Tulajdonosa a parti nád és a bokrok között bujkált. Andrisnak sikerült felvennie a hangját, és amikor egy röpke pillanatra meg is látta, már tudta, hogy egy Szibéria felől idetévedt füzike, a vastag csőrű vagy a barna faj egy példánya bujkál a sűrűben. Nagyon hasonlítanak egymásra, és hazánkban mindkettő rendkívül ritka. Az előbbi három, az utóbbi két alkalommal került a gyűrűző táborok hálóiba.
Csodálatosak a mai lehetőségek. Andris nyomban hazatelefonált, felesége feltette a megfigyelést az internetre, oda, ahol a madárritkaságok szerepelnek. Egy óra múlva már érkezett az első autó, aztán a többi, és rövidesen tucatnyi kocsi állt a gát mellett. Ezután vagy húsz lelkes fiatal madarász kereste-kutatta a füzikét, próbálták jól megnézni, hogy faji hovatartozása biztosan eldönthető legyen. A többség Budapestről érkezett, de volt, akit Heves megyéből csábított ide a ritka megfigyelés lehetősége. Keresték a füzikét, de a feladat nem volt könnyű. A madár nagyokat repült, ám mindig a gát menti sűrűben maradt, néha eltűnt, aztán újra felbukkant.
Andrissal közben ellátogattunk egy másik tóhoz, ahol előző nap egy szintén ritka északi vendéget, egy füles vöcsköt láttak. Mi sajnos már nem találtuk, csak egy vörös nyakú vöcsök úszott a vízen, de láttunk egy fent kerengő gatyás ölyvet és egy átrepülő kékes rétihéját is. Visszatérve még javában folyt a keresés, a füzike hol itt, hol ott tűnt fel, a távcsővel és teleobjektívekkel felszerelt madarászok pedig mindenütt a nyomában jártak. Sokszor látták, de igazán jól megnézniük nem sikerült. Dél felé már kellemes volt az idő, elállt a szél, sütött a nap, az égen egyetlen felhő sem látszott. A füzike közben hosszabb időre eltűnt, aztán újra előkerült. A nap már közel járt a horizonthoz, amikor az apró madárka feladta inkognitóját, és végre sikerült jól megnéznünk. A látvány és a felvett hang alapján barna füzikének bizonyult. Mindenki örült, sokan gratuláltak Andrisnak, hiszen ez volt a faj első terepi megfigyelése. A mi terveinket ugyan keresztülhúzta, a nagy bejárásból semmi sem lett, hiszen egész nap a gát mentén jártunk fel és alá. De nem bántuk, örültünk, és örültek az egymás után hazainduló, autóban ülő madarászok is.
Ahogy hallottam, néhányan másnap újra kimentek, és ugyanott látták a madarat. A kis füzike ezek szerint nem vette rossz néven a hirtelen támadt nagy népszerűséget.
Fotó: Selmeczi Kovács Ádám
