– Mióta mondasz verset?
– Az általános iskolában kezdtem. Bár ott még nem éreztem az igazi jelentőségét a versmondásnak. Kis megszakítás után kilencedik osztályban folytattam a „dolgot”, s azóta is tart…
Versmondással az foglalkozik, aki orgánuma, színészi képességei mellett érdeklődik is a líra iránt.
– Honnan az indíttatás? A családból vagy az iskolából jön a versszereteted?
– A tanáraim mindig is meghatározók voltak ezen a téren. Nagyon sokat kaptam tőlük. Természetesen családom is támogat. Bár felmenőim között nincs olyan, aki ezzel foglalkozott volna, értékelik és élvezik a magyar líra szépségeit.
– Mely szerzők a kedvenceid a klasszikusok közül?
– Arany János, Kosztolányi Dezső, József Attila, Juhász Gyula, Mikszáth Kálmán írásművészetét emelném ki, bár szinte az összes klasszikus írót, költőt szeretem. Mindenkit más miatt. E szerzőknél viszont mindig megtalálom a hangulatvilágomnak leg meg fe le lőbb gondolatokat.
– És a kortársak közül?
– Kováts Péter, Varró Dániel, Lackfi János a kedvencem, de igyekszem egyre több kortársat olvasni.
– Ez azt is jelentheti, hogy szívesen költenél el velük egy vacsorát. Ha egy asztalhoz kellene ülnöd régi vagy mai írókkal-költőkkel, miről kérdeznéd őket?
– Sok kérdésem lenne… A műveik mögött húzódó történeteikről kérdeznék, az emberi tényezőről, ami megjelenik írásaikban. Illetve az érdekelne, hogy milyen módszerekkel dolgoztak, honnan merítettek ihletet, s kik is ők valójában.
– Nem próbálkoztál még versfaragással? Érett költők azt tartják, mindent meg lehet tanulni, még a hexameterekben való írást is…
– De igen… Persze, mindent meg lehet tanulni. Megvan, hogy melyik szó melyikre rímel, mégsem annyira egyszerű a dolog. A szavakat érzéseknek kell összekötniük. Az érzéseket pedig sokszor nagyon nehéz szavakba önteni. Én is próbálkozom, s már a próbálkozás is igazi örömet jelent.
– A fiatalok között üdítő jelenség vagy, hiszen korosztályodban nem az a trend, hogy valaki kimutatva érzelmeit verset olvas és szavalóversenyekre jár… Hogy fogadják sikereidet az osztálytársaid?
– Eleinte sok atrocitás ért emiatt. Jöttek a beszólások, de nem rosszindulatú beszólások. Inkább csak húztak… Idővel azonban megszűntek a gátak. Sőt, társaim sokszor már partnerek a fellépésekben, szereplésekben, ami elégedettséggel tölt el. Örülök, hogy ismerhetem őket, s bárhogy is ugrattak, általuk váltam azzá, aki most vagyok.
– Verssel szerelmet vallani is lehet. Próbálkoztál már vele, s értékelték-e igyekezetedet?
– Próbálkoztam, nem is egyszer. Leírni nagyon jó érzés a „szerelmet”, átadni azonban már más dolog. Nem tudtam, ez vajon milyen hatást vált majd ki az érintett leányból. Kitárni az embernek legbelső önmagát – talán a legkockázatosabb dolog a világon. Persze felszabadító is lehet. Ki tudja? Kitartóan próbálkozom továbbra is.
– Mire tanítanak a versmondó versenyek? Milyen eredményeid voltak idáig?
– Alázatra, feladatkészségre, hitre tanítanak ezek a megmérettetések. A versek és a versenyszituációk feltárják bennem azokat a rejtett részeket, amelyek még előttem is titokban maradtak. Sokféle versenyen indultam. A Csengey Dénes országos versmondó versenyen harmadik helyezett lettem tavaly. Idén bejutottam az Illyés Gyula országos versmondó verseny döntőjébe, amire most készülök, és az Irodalmi Rádió 2014. évi szavalóversenyén első helyezett lettem. Elégedettek voltak a teljesítményemmel, a folytatásra ösztönöztek. Folytatni is szeretném, ameddig csak tudom!
– Mire kötelez a Radnóti halálának hetvenedik évfordulóján átvett diploma?
– Arra, hogy mindig tudjam, tovább kell menni! Ez egyfajta küldetés is lehet, amit a magyar lírával a magyar líráért vívok/vívunk. Az elért eredményekre csak úgy lehetek továbbra is méltó, ha folytatom a megkezdett utat. Isten segítségével, remélem, továbbmehetek.
– Írásban is tehetséges vagy, hiszen a Kaposvári egyházmegye lapjában, a Spiritusban is publikálsz. Kiss Iván marcali esperesplébános atya szerint különleges talentumot kaptál.
– Szeretek írni. Más kérdés, hogy más szereti-e, ha írok… Ha lehetőség nyílik rá, mielőbb képezném magam e téren is. Szívesen megtanulnám a fortélyokat.
– Ministrálsz a marcali plébániatemplomban, s egy-egy iskolai vagy egyházi esemény nem képzelhető el nélküled. A versmondás szolgálat is?
– Természetesen. Szolgálat mindenkinek, aki jelen van; a legfőbb szolgálat az Úrnak. Ha valaki talentumot kap, bármi is legyen az, úgy tud leginkább szolgálni Istennek, ha használja a tőle kapott képességeket. Igyekszem minél jobban, minél értékesebben használni, amit kaptam.
– Te a közelgő ünnepek köréből mely verseket szereted legjobban?
– Ady Endre Karácsony című verse a kedvencem. Soha nem avul el, soha nem unalmas. A karácsony nálam elképzelhetetlen e vers nélkül, bár Wass Albert és Márai Sándor líráját is nagy kedvvel olvasom ilyenkor.
