Szülei tehát joggal tekintették őt életük legszebb karácsonyi ajándékának. Beceneve, a „Züzü” franciaországi születésére emlékeztethet bennünket, s arra, hogy ott „Juliette”nek anyakönyvezték. A család a kislány születése után hamarosan hazatelepült Magyarországra. Ez a korán meghalt édesanyjától ritka szépséget – s nem mellesleg mindkét szülőjétől külsejével harmonizáló lelki értékeket is – öröklő gyermek volt az ihletője apja méltán közkedvelt Züzü-képeinek. E képek sorában a legszebb, legbensőségesebb talán a Züzü karácsonya, amelyet – művészettörténész édesanyám jóvoltából – már életem egészen korai éveiben megismertem, megszerettem. Olyannyira, hogy az ötvenes évek gyakran csak borókafenyős (ez éppen 1956 szomorú karácsonya volt) ünnepein a „nagyok” ennek a képnek a közös nézegetésével vigasztaltak, ha elszontyolodtam egy-egy satnyácska, féloldalas „szükségkarácsonyfánk” láttán.
A Züzü karácsonyáról sok méltatást, elemzést olvashatunk; ezek közül a legemlékezetesebbet, a festő álmot és valóságot váltogató világába való értő és érzékeny bepillantást Révész Emese művészettörténésznek köszönhetjük: „A kisgyermekkori gondolkodás jellemző vonása képzelet és valóság határainak összemosása. Ez a festői alapgondolata a Züzü karácsonya című képnek is. A karácsonyi ünnepkör a XX. század elején lassanként szekularizálódott, egyházi ünnep mellett a gyermek köré épített családi ünneppé vált. Kétszeresen is kivételes ünnepnap színpadára emeli nézőjét a festmény, hiszen a karácsony egyúttal a négyesztendős kislány születésnapja is. Csók előadásában a jelenet csupa csoda, tüneményes módon mosódik össze benne valóság, fantázia és mágia. A pompás gazdagsággal feldíszített karácsonyfa alatt Züzü a gyermekbútorai között a babával játszik, és vendégséget imitálva az asztal köré ülteti őket. A porcelánfejű babák elevenre formált alakja alig különbözik a kislányétól. Ez a párhuzamos kis mesevilág folytatódik a karácsonyfa ágai között felbukkanó apró angyalkán és betlehemen. A valóságos méretarányokat szemfényvesztő módon komponálja át a festő, mesterien rendezett káprázatának díszlete a műterem egyik jellegzetes installációja a baldachinnal borított […] tükör. Ez a kép hátterében felsejlő különös építmény, a maga titokzatos ünnepélyességével, a tükör felszínén visszacsillanó díszekkel újabb dimenziót nyit a térben: Alice Csodaországát sejtetve odaát.”
A fenti, nagyon szép és értő sorok nyomán se higgyük azonban, hogy az 1865. február 13-án a sáregresi református templomban megkeresztelt Csók István az „elvilágiasodott” XX. századi művészek sorába tartozott. Testvére, Csók Mária a faddi református lelkész felesége volt, ő maga pedig a Kálvin téri gyülekezet tagjainak sorába tartozott, Ravasz László közeli barátjaként, akinek portréját 1933ban meg is festette.
Mi több, Züzüről is készült a karácsonyinál hitéletközelibb festmény, méghozzá a leányát ábrázoló képek sorában a legutolsó, az 1926-os Hiszek egy Istenben. Egyes feltételezések szerint a Baár–Madas Református Leánygimnáziumban (többek között Nemes Nagy Ágnes szeretett felnevelő iskolájában) diákoskodó Züzü konfirmációja is ihlette ezt az alapvetően történelmi, a trianoni eseményeket allegorizáló képet.
Végül egy szomorú kis XXI. századi „utóhang”: 2012 adventjének egyik leghangosabb műkincskereskedelmi botránya éppen a Züzü karácsonyához fűződik: e kép gyönge másolatát eredetiként adták el. A gyanútlan kereskedő javára írható, hogy a vásárlót még karácsony előtt kártalanították. De még szebb lenne, ha szent ünnepeinket nem körítené manapság annyi méltatlan, anyagi célzatú ügyeskedés-fondorkodás.
