A szerkesztők feladata nem volt szokványos: az Amerikai Egyesült Államokból, Ausztriából, Luxemburgból, Magyarországról, Németországból, Olaszországból és Svájcból kellett összegyűjteniük a német, magyar és olasz nyelvű írásokat. A fiatalkori jó barátoktól kezdve az utolsó szolgálati helyhez kötődő pályatársig a szerzők többsége lényegében arról vall, mit jelent számára az ünnepelt személye, valamint hogy milyen régi közös „szívügyek” kötik össze vele. Az évtizedeken keresztül a diplomáciai protokoll fátylával borított életútra enged rálátást ez a könyv. Ebből következően személyes tartalommal telnek meg az első korintusi levélből vett püspöki jelmondat szavai: Krisztus szeretete sürget minket. A kötetet két meglepetés-interjú vezeti be. Az elsőben magát az ünnepeltet szólaltatja meg a Schweizerische Kirchenzeitung riportere, a másodikban pedig P. Őrsy László jezsuita professzor, a római egyházjoghallgató Karl-Josef Rauber egyik tanára számol be a II. vatikáni zsinat alatt a Pápai Gergely Egyetemen töltött évekről és a zsinat utóéletéről. A jubiláns országokat, kontinenseket áthidaló életútjának kulturális sokszínűségére való utalásképpen minden szerző anyanyelvén küldte el írását, amelyhez német vagy magyar nyelvű fordítás, a hosszabbak esetében összefoglaló készült. Az ünnepi ajándékkötet borítóján annak a fiókáit saját vérével tápláló pelikánnak az ábrázolása található, amelyet a nemrég fiatalon elhunyt Ozsvári Csaba ötvösművész a budapesti apostoli nunciatúrára kápolnájának szentségtartójára készített, a jubiláns megbízásából.
(Caritas Christi urget nos – Krisztus szeretete sürget minket, Bencés Kiadó, 2009)
