Az óvodások számára a mese, a fantázia világa olyan közeg, amelyben elmerülve érthetővé, emészthetővé válnak a világ jelenségei, ahol helyükre kerülnek az egyes helyzetekhez tartozó érzelmek, lelassíthatók és „megtapogathatók” lesznek a gyorsan változó jelenetek, kipróbálhatók csábítóan vonzó vagy épp félelmetes helyzetek, felpróbálhatók idegen szerepek. Még az iskolások, sőt a kamaszok is élnek a lelki-érzelmi átdolgozás ezen eszközével, ábrándozásaikban, fantáziálásaikban megannyi nehéz szituációt szelídítve meg.
Mi a helyzet az agresszív tartalmú mesékkel? Azok is segítenek vajon? Bizony, sőt nemritkán talán éppen azokra vannak leginkább ráutalva a kicsik. Időnként életbe vágóan fontos gondolatban belökni a kemencébe egy gonosz banyát – ha már saját, olykor talán gonosz mostohaként megélt édesanyánkkal kapcsolatban nem engedhetünk ennyire szabad folyást a haragunknak, hiszen azért nagyon szeretjük. És bizony jólesik hetvenhetedszerre is végighallgatni, hogy a rozzant gebén útnak indult legkisebb királyfi bizonyult a legemberségesebbnek és a legbölcsebbnek, megszégyenítve így pökhendi bátyjait… Az efféle „agresszió” segít abban, hogy az elképzelt durvaságok a fejünkben is maradjanak, tehetetlen dühünk csökkenjen, és előrevivő, jó megoldások szülessenek bennünk.
Számtalan vizsgálat bizonyítja, hogy már a négyévesek is képesek a fantázia világába tartozó tartalmakat elkülöníteni a valóságtól. Ha nem kell megküzdeniük azzal a félrevezetéssel, amit a tévében eléjük varázsolt kép jelent. Az ember hisz a saját szemének. Még egy négyéves ember is.
Azt is tudjuk, hogy míg az elbeszélt vagy felolvasott történetek fejlesztik a képzelőerőt, a logikus gondolkodást, az összefüggések megértését, addig a tévében készen kapott képek ellustuláshoz vezetnek ezeken a területeken. Igaz, a mai gyerekek jóval több információt képesek egyszerre befogadni, mint a régiek…
Szóval árt a gyereknek, ha tévés mesét néz? Igen, akár még árthat is. A mozgókép a mai világ szerves része, nem volna reális célkitűzés teljesen kizárni a gyerekeket ebből. De szülőként sokat tehetünk azért, hogy a vetített kép ne foglalja el a kicsik fejében a belső képek helyét. Elő hát a kitalált, olvasott, együtt mesélt mesékkel! Mert azok életbe vágóan fontosak az egészséges felnövekedéshez.
