Olyan programokat szerveztünk kisebb korukban is, amelyekre ők is jöhettek velünk. Ági négy és fél hónapos, Tibor huszonkét hónapos volt, amikor először családos táborba mentünk; Nógrádsápra, viszonylag nomád viszonyok közé. Fantasztikus élmény volt ez az alkalom is, amit aztán követett a többi tábor. Nem gondoljuk, hogy gyermekeink mindenre emlékeznek, de úgy gondoljuk, hogy pici korukban is fontos volt számukra az az érzés, hogy a szüleikkel vannak, és a szüleik jól érzik magukat. Tibor fiunk tizennégy hónapos korától járunk közösségbe, Ági és Krisztina pedig már egyértelműen ebbe a légkörbe született. Huszonöt éves házasságunkból közel huszonkét évet közösségben töltöttünk, ami gyermekeink számára is meghatározó élmény. Mindhárman felnőttként is aktív tagjai a kecskeméti Szent Család-plébánia közösségének.
Ági: Biztató jeleit is láthatjuk annak, hogy az életünk számukra nagyon fontos, esetleg követendő példa. Krisztina, aki néhány hét múlva lesz tizennyolc éves, már több éve eldöntötte, hogy az én hivatásomat, munkámat szeretné folytatni. Nagyon meghatott, amikor ezt először említette, s most, amikor ez már egyre konkrétabbá válik, még inkább örülök. Ő volt az a gyermekeink közül, aki a leginkább részt vett a munkámban. Szinte belenőtt a Boldogabb családokért családi életre nevelési programba.
Nemrég egy hétre szakmai útra mentünk Erdélybe, ahol négy napon át, Ciklus-show címmel lányoknak szóló foglalkozást, fiúknak pedig felvilágosító családórát tartottunk. Krisztina három napon keresztül nagyon ügyesen a kezem alá dolgozott, sokat segített, és a negyedik napon bizonyos programrészeket már ő bonyolított le. Fantasztikus volt látnom, hogyan magyaráz, mennyire élvezi ezt a programot. Az volt a legérdekesebb a számomra, amikor szinte a saját mondataimat hallottam viszont a szájából. Nem megtanulta, hanem egyszerűen átvette őket. Nagyon örülök, hogy ennyire fontos számára az, hogy ő legyen az utódom, de természetesen segíteni fogom abban, hogy megtalálja az egyéni stílusát, önmagát a hivatásában. És annak is örülök, hogy nagyon büszke akkor, amikor valaki azt mondja neki, mennyire hasonlít rám külsőre is.
Ági az ötvenedik születésnapomra hazajött Londonból, nem kis anyagi és időbeli áldozatot vállalva ezzel. Mert távolság ide vagy oda, a családi ünnepek nagyon fontosak az életünkben. Nem kiharcoltuk azt, hogy hazajöjjön, hanem ajándékként adta. Amikor megérkezett, még a repülőtéren, frissiben azt mondta, hogy azon gondolkodott: ha tudná, hogy ötvenéves korára mindazt eléri, amit én elértem a családi életemben és a munkámban, akkor most nyugodtan hátradőlne, és meg lenne elégedve. Különös ajándék volt ez a mondata számomra, szerintem örökre megjegyzem. Itthonléte szűk két napja alatt segített Krisztinának kiválasztani a szalagavatós ruháját. Hosszú évek óta segíti Krisztinát az öltözködés terén ötleteivel, tanácsaival és a közös vásárlásokkal. Nagy öröm az összetartásukat szülőként látni.
Tibor: Tibor fiunk egyetemi tanulmányai és sportriporteri munkája mellett a SZÉK által működtetett Parázs Központban segíti munkánkat. Munkatársként nagyon érdekes vele együtt dolgozni. Segít az újságszerkesztésben és az ifjúsággal kapcsolatos programok szervezésében. Örömmel látjuk, hogy örökölte szervezői vénánkat, de saját stílusában valósítja meg a programok összeállítását, kivitelezését. Krisztina hivatásán túl, úgy tűnik, közösségszervezői munkánk is folytatódik Tibor révén. Önállóan dolgozik, jó ötletei vannak, képes követni a szervezési munkálatok sok-sok szálát. De szól, ha segítségre van szüksége. Igyekszünk nem jobban beavatkozni a munkájába, mint amennyire kér. Néha persze apró tanácsokkal ellátjuk, amit, úgy tűnik, jól tűr. Ez nem kis dolog egy szárnyait bontogató, „kezdő” felnőttől.
,Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
