II. János Pál pápa is rámutatott arra, hogy a missziós küldetés csupán a kezdeteknél tart. A világ népességének több mint fele nem hallotta még az Örömhírt. Az Örömhír ismeretének hiánya nagyon sok probléma alapja az emberek életében. Mostanában halljuk, olvassuk, mi történik különböző országokban Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában: szörnyű keresztényüldözés folyik több országban világszerte. Egyrészt vannak, akik hűségesen ki akarnak tartani Krisztus tanítása mellett, másrészt vannak, akik nem ismerik Krisztus tanítását és örömhírét. A legutolsó adatok szerint a keresztényüldözés jelenleg Irakban a legerősebb, keresztények ezrei menekülnek az iszlám fundamentalisták erőszakhulláma elől, hátrahagyva mindenüket, ami eddigi megélhetésüket biztosította. Menekülniük kell, mert akik ellenállnak, azokat kivégzik. Afrikában Szudánban, Nigériában, Ruandában, Etiópiában, Ugandában is keresztényüldözés folyik. Nem tudunk odamenni és segíteni ezeknek az embereknek, sem harcolni értük. Azt azonban megtehetjük, hogy szívből kiáltunk Istenhez, aki a kőszívet is megpuhítja. Kérjük, hogy Isten Lelke járja át azokat az embereket, akik másokat üldöznek. Ha őszinte szívvel kiáltunk, szavunk Isten színe elé jut. Ez misszió. Cselekedni pedig úgy tudunk, hogy a menekülttáborokban nehéz körülmények között élő, szükséget szenvedő keresztény testvéreinknek lehetőségünk szerint anyagi támogatást juttatunk el a Pápai Missziós Műveken – a szentatya missziót segítő szervezetén – keresztül.
A missziós vasárnapot ünnepelve egy másik szempontot is figyelembe kell vennünk. Úgy érzem, Európára tekintve egyre aktuálisabb János apostol látomása, melyet élete végén kapott az Úrtól: hét egyházat szólít meg, csak egyet dicsér, eggyel elégedett, és ötöt megtérésre szólít fel. A világ minden kontinensén jelen van az egyház. Az idők jeleit látva biztos vagyok abban, hogy Jézus azokat az egyházakat dicséri, melyek az ő nevéért szenvedésen mennek keresztül, mint például az iraki, a libériai, a szudáni, a nigériai, a kínai egyház; elégedett, és további kitartásra, hűségre szólítja fel a növekvő közösségeket, az ázsiai és afrikai egyházakat. A megtérésre felszólított egyházakról így szól a Jelenések könyve: „Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedhetted a gonoszokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket. Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. De kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. Emlékezz tehát arra, honnan estél ki, térj meg, és tedd azt, amit korábban tettél” (Jel 2,2–5). Európára vonatkoztatva ez nagyon igaz. Az Úr ismeri minden múltbéli cselekedetünket, melyek által végig harcoltunk a hamis próféták ellen. Emlékszik a szenvedéseinkre és a nehéz időszakokra. Európa mindig nagy erőkkel védte a keresztény gyökereit a múltban. Ennek köszönhetően más kontinensek felnéztek Európára. Indiában születtem, és falusi keresztény gyerekként, amikor Európáról hallottam, büszke voltam, és amikor európai embert láttam, felnéztem rá, mert keresztény kontinensről jött. Úgy gondolom, hogy az Úr is büszke volt Európára addig, amíg az nem kezdte megtagadni keresztény gyökereit. János apostol látomásában azt mondta: „de kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet” mindenkinek szól, különösen Európának. Ha Európa megtér, és azt teszi, amit korábban tett, akkor szilárd jövője lesz. Ez misszió is egyben, amelyben személyesen és közösen kell dolgoznunk. Első lépés a személyes megtérés, a második pedig mások buzdítása a megtérésre.
A látomásban világosan olvashatjuk, hogy vannak hamis próféták, akik mindent megtesznek azért, hogy eltérítsék az embereket keresztény hitüktől: „Semmit se félj a rád váró szenvedésektől, íme, az ördög közületek egyeseket börtönbe fog vetni, hogy próbára tegyen titeket, légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” (Jel 2,10).
A missziós vasárnapon kötelezzük el magunkat újra Jézus tanítása mellett, az ő egyháza mellett, hogy tudatosan szeressük őt és a földi egyházat, mely az ő látható teste. Aki szeretettel végzi ezt a fel- adatot, az végzi a legnagyobb missziót. Mert Krisztus tanúi vagyunk ezen a világon. Jézus sírt, amikor barátja, Lázár elhunyt, mert a lelke mélyéig megindult. Mi is megrendülünk a szenvedő keresztény testvéreinkről szóló hírek hallatán – támogassuk őket lehetőségeink szerint imáinkkal és anyagiakkal. A missziós vasárnapi gyűjtés a Pápai Missziós Műveken keresztül eljut a szenvedő, szegény és fiatal egyházakhoz világszerte. Most egyre több egyház kéri segítségünket Afrikában és a Közel-Keleten, ezt Ferenc pápa majdnem minden beszédben hangsúlyozza. Isten, aki a rejtekben is lát, sokszorosan megfizeti a segítségünket itt a földön és az örök életben.
Ne szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy számtalan gyerek, fiatal és felnőtt halálra van ítélve Krisztusba vetett hite miatt a világ különböző pontjain! Ne engedjük, hogy Európát is megfertőzze és tönkretegye ez az erőszakos szellem! Eszembe jut a 2010-es nagy árvíz, amely az országot fenyegette. Tudtuk, hogy ide fog érni, és már előtte összefogtunk és dolgoztunk, építettünk, hogy megvédjük magunkat. Amikor látjuk a jeleket, készülni kell a védekezésre. A keresztény hit elleni erőszak elkezdődött, és ennek hullámait már érezni lehet hazánkban is. Ébrednünk kell, hogy megvédjük magunkat. A védelmet a kapott hit tudatos megélése jelenti. Ne engedjük, hogy a hamis hit, a másokat figyelmen kívül hagyó, túlzott szabadság legyőzzön bennünket! A szabadság mértékletessége és az igazság megismerése teszi szabaddá az embert. Ezt adta nekünk Krisztus – ez az evangélium. Az evangélium tegyen szabaddá bennünket!
