– Az egyházmegye fenntartásában működő intézmények közül az egyeki iskolához tartozik a legtöbb hátrányos helyzetű gyermek. A debreceni gimnázium után, amelynek korábban igazgatója volt, ez a vidéki iskola más jellegű feladatok elé állítja.
– Úgy érzem, itt volt az ideje az életemben a váltásnak. Az egyeki iskola tantestületét jól képzett pedagógusok alkotják, közös a felelősségünk, bár igaz, itt sokkal több emberért felelek, mint a korábbi munkahelyemen. Ez nagy kihívást jelent számomra.
Pedagógusi pályám során eddig is gyakran találkoztam a szegénység, a családi összetartozás hiánya okozta nehéz sorsokkal. Érzékeny vagyok ezekre a problémákra. Nem teszek különbséget a roma és a magyar gyerekek között. Minden gyermeknek olyan kitörési lehetőséget kell mutatnunk az iskolában, amely kinyitja előtte a világot, akár továbbtanulásról, akár fizikai munkáról legyen szó.
Nem félek a vidéki életformától, mert magam is falun nőttem fel, és szeretem ezt az életmódot. Egy falu mindig másként működik, mint egy város, itt nyitottabbak az emberek, hamarabb észreveszik, ha valami nem úgy van, ahogyan szeretnék. Kritikák is gyakrabban érik az embert, akár az utcán is megállíthatnak, akik szeretnék elmondani a véleményüket.
– A vidéki ember talán jobban magáénak érzi az iskolát. Akármilyen véleményt is fogalmaz meg, az mindenképpen azt jelenti: érdekli az iskola.
– A szülők itt a diákokkal egyenrangú iskolahasználók, teljesen nyitottnak kell lennünk feléjük. Nem csupán formális szülői részvételt kell biztosítanunk számukra. Meghatározott keretek között az iskolai élet számos területére bepillantást kell engednünk nekik, gondolok itt különböző rendezvényekre, családos napra, vásárok, osztályonkénti produkciók szervezésére.
Köztudott, hogy a szülői értekezletekre sokszor éppen a legproblémásabb gyermekek szülei nem jönnek el. Szeretnénk elérni, hogy ezek a szülők is motiváltabbak legyenek az iskolával való együttműködésben. Szívesen vállalom a családok látogatását, és a helyi karitász bevonásával megkeressük a segítségnyújtás lehetőségeit is.
Idén nyáron a családlátogatások során az otthonukban, szüleik, családjuk körében ismerkedtünk meg a leendő elsősökkel. Nyitottan, nagy szeretettel fogadtak bennünket az emberek, volt, ahol a jószágokat is megmutatták. Ezek a találkozások feltétlenül a gyerekek érdekeit szolgálják. Ha szeretnénk megérteni egy-egy diák viselkedését, akkor látnunk kell az otthoni körülményeit, meg kell ismernünk a hétköznapi életét is.
Idegenként kerültem a faluba, de már a nyáron igyekeztem részt venni azokon a társadalmi eseményeken, ünnepeken, ahol találkozhattam a falu vezetőivel, az itt élő emberekkel. A falusi ember kíváncsi, mielőbb szereti tudni, ki az új iskolaigazgató.
– Milyen terveket, elképzeléseket szeretne megvalósítani?
– Nem akarom felforgatni az iskola életét. Az első időszakban megismerkedem a környezettel, a diákokkal, a kollégákkal. Természetesen vannak megvalósulásra váró konkrét elképzelések is, mint például az énekes iskola és az iskolakert. Az énekes iskolában felmenő rendszerben, emelt óraszámban tanulják majd a diákok az éneket. Az idei tanévben egy tizennégy fős csoporttal kezdjük el a munkát. Ezek a diákok aktívabban vesznek majd részt a liturgikus szolgálatban is. Képzésük már a nyáron elkezdődött: szkóla táborban töltöttek el néhány napot, amelynek köszönhetően már gazdag ismeretekkel indulnak neki a tanévnek.
– A tanulás jó lehetőség a minőségibb élet megalapozásához. Vannak azonban olyan gyerekek, akiket nem lehet motiválni a továbbtanulásra.
– A tanulás mellett kiemelten fontosnak tartjuk a munkára nevelést is. Az iskolával szemben található a katolikus plébánia közel egyholdas kertje, amelyet az idei évtől használatba kapunk. Itt gyakorlókertet szeretnénk kialakítani és egy gyümölcsöst régi magyar gyümölcsfajtákkal. A gyerekek itt megtanulhatják, hogyan kell előállítani a különböző nyersanyagokat. Tankonyhát is létesítünk, ahol pedig elsajátíthatják azt is, miként lehet feldolgozni és raktározni a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt. Közösen készítünk majd alapvető ételeket.
A hátrányos helyzetű családokban élő gyermekeknek és szüleiknek átfogó lelki és szellemi segítséget szeretnénk nyújtani, amely távlatot ad és reményt jelent a jövőre nézve. A plébániával szorosan együttműködve tangazdaságot működtetünk majd a mezőgazdasággal foglalkozók bevonásával. Így nemcsak munkára nevelhetnénk a gyermekeket, de a későbbiekben munkahelyeket is teremthetnénk. Mindezt az alapoktól kell elkezdeni. Az ország számos pontján már jól bevált gyakorlattá nőtték ki magukat hasonló kezdeményezések.
– Harmincöt-negyven évvel ezelőtt a vidéki általános iskolákhoz a legtöbb helyen tartozott gyakorlókert, a középiskolában pedig a tanév első két hetét mindig gyümölcsszürettel vagy kukoricatöréssel kezdtük.
– Sajnos mára a falusi ember is elfelejtette a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattartás fortélyait. Mindezeket az ismereteket újra meg kell tanítanunk, mert hiányzik az a nemzedék, amely át tudná adni ezt a tudást az utána jövőknek. Az embernek meg kell ismernie a természet és a munka ajándékát, gyümölcseit. Semmi nincs, ami inkább kedvet tudna csinálni a zöldségtermesztéshez, mint az, ha az ember látja a munkája eredményét. Ez a lehetőség nemcsak a kisebbségnek szól, hanem mindenkinek. Van, aki nem szeret tanulni, de nagyon jól tud dolgozni. Szeretnénk megmutatni, hogy a munka nem szégyen, és akár a tanulással, akár a fizikai munkával lehetőség nyílik a kitörésre, arra, hogy az emberek élhetővé tegyék az életüket.
– A közelmúltban tartották Egyeken a STIGA Tisza nemzetközi asztalitenisz edzőtábort, amelyen az iskola diákjai is részt vettek.
– Szeretnénk erősíteni a tanulók kitartását a sportban. Jó lenne, ha minél többen bekapcsolódnának ebbe a sportágba. A lányoknak aerobikedzésekre is lehetőségük lesz, és felújítjuk a tornatermet, amely így teret adhat majd az aktívabb sportolásnak. A 72 óra kompromisszum nélkül programba is bekapcsolódunk, ezzel is igyekszünk hasznára válni az itt élő embereknek. A tanulás, a fizikai munka és a sport kiemelten fontos szerepet játszik az oktató-nevelő munkában. Amikor a katolikus egyház átvette az iskolát, többen átíratták gyermekeiket a tiszafüredi iskolába. Az a célunk, hogy vonzóvá tegyük az intézményünket, és a szülők belássák, van értelme ide járatni a gyerekeiket. Mert Egyeken egyeki a gyermek, de Tiszafüreden sem nem füredi, sem nem egyeki.
Fotó: Kovács Ágnes
