– Honnan ered a bibliodráma, és mióta van jelen ez a módszer Magyarországon?
– Eredetét a középkori misztériumjátékokra vezethetjük vissza. Tulajdonképpen a passió-, illetve a betlehemes játékok is azt a célt szolgálták, hogy a Szentírás fontos jeleneteit dramatikus eszközökkel megjelenítsék. De az, amit ma bibliodrámának nevezünk, elképzelhetetlen lenne a Jacob Moreno által kidolgozott cselekvésközpontú, tüneti és feltáró jellegű csoport-pszichoterápiás módszer, a pszicho dráma nélkül. A bibliodrámának két irányzata is van. Az egyik pszicho dráma-alapú, a másik szövegközpontú. Az első inkább alkalmas arra, hogy általa rálássunk a saját életünkre is. A második főként azokra az eseményekre koncentrál, amelyek valóban lezajlottak Jézus korában vagy az ószövetségi időkben. Magyarországon Tomcsányi Teodóra tette ismertté ezt a módszert a kilencvenes évek elején. Az ő nevéhez fűződik a hazai mentálhigiénés és lelkigondozói képzés elindítása, amelynek része a pszicho-, illetve bibliodrámázás. Erre építve pedig folytatni lehet a módszer elsajátítását is. Neves szakemberek: Sarkady Kamilla, Nyáry Péter, Pásztor Antal, Baják Gábor neve jelenti ma is a garanciát arra, hogy a bibliodráma-csoportvezető-képzés jó kezekben van Magyarországon.
– Hogyan képzeljünk el egy bibliodráma-alkalmat?
– Szükséges hozzá egy nyugodt, zárt tér. Az ideális csoport tizenkét–tizennégy fős. A résztvevők egy bejelentkező körben elmondják, hogy éppen akkor kit mi foglalkoztat, ez a csoportvezető számára lényeges információ. Sokszor megesik, hogy különböző emberek hasonló problémákat hoznak, pedig nem is ismerik egymást. Működik a csoportdinamika. A bejelentkező kör után ráhangolódunk a játékra. Ennek módját a vezető határozza meg. Ezután következik a bibliai szöveg megismerése, maga a feldolgozás. A vezető felolvassa, amit kiválasztott az adott alkalomra. A felolvasás után beszél a szöveg történelmi, kulturális hátteréről, zsidó vallásos szokásokról. Gyakran nyilvánvalóvá kell tennünk bizonyos ismereteket ahhoz, hogy jobban megértsünk egy-egy történetet és a benne szereplők helyzetét. A vérfolyásos asszonyról például tudnunk kell – s ebbe legtöbbször bele sem gondolunk –, hogy nem pusztán szenvedő beteg volt, hanem betegsége miatt kirekesztett is, mivel tisztátalannak tartották, s ezért nem érintkezhetett más emberekkel. Ennek fényében egészen másként látjuk azt, amit tett. Hiszen képes volt bemenni a tömegbe, és megérinteni Jézus ruháját.
A felolvasott szöveget azután a saját szavaival is elmondja a vezető. Ekkor nyílik lehetőség arra, hogy a csoport tagjai kiválasszák a szerepeiket. Választhatnak „üres helyeket” is. Üres helyeknek nevezzük azokat a személyeket, tárgyakat, élőlényeket, akik/amelyek jelen lehettek a történetben, bár nincsenek megemlítve: egy bámészkodó a tömegben, egy fa a Genezáreti-tó partján, Ábrahám egyik szolgája. Ezekre az üres helyekre a vezető világít rá. Amikor a tagok szerepet választanak, az mindig nagyon izgalmas. Valaki belebújhat például annak a szamárnak a bőrébe, amelynek a hátán menekült a Szent Család, s másvalaki lehet akár a terméketlen fügefa is. Érzést is lehet választani. Például a félelmet nagycsütörtök éjszakáján. Ez utóbbiak nyilván nem a kezdő szinten lévő csoporttagok választásai. A játék után ki kell lépni a szerepből, illetve mindenkinek visszajelzést kell adnia a saját szerepéről. Lényeges, hogy a játékban részt vevők mindannyian megfogalmazzák, mit éltek meg.
– Mitől függ az, hogy melyik szentírási résszel foglalkoznak?
– Lehet több hónapon át egy bizonyos témával foglalkozni, s ahhoz keresni bibliai részeket. De lehet rugalmasabb módon is alakítani egy bibliodráma-csoport alkalmait. Tematikus lehet egy csoport, ha már nem kezdőkről van szó, vagy ha nagyon benne van a levegőben egy bizonyos téma. Az is megtörténhet, hogy a bejelentkező körben hangsúlyosan előkerül egy probléma, akkor a gyakorlott vezető változtathat az eredeti elképzelésen.
– Tudható az, hogy ki milyen célból vesz részt bibliodrámán?
– Aki eljön egy ilyen alkalomra, az keres valamit. Hiányérzete van, amely kapcsolódik az istenkereséshez és önmaga kereséshez. Ha közelebb kerülünk Istenhez, közelebb kerülünk önmagunkhoz és másokhoz is. A csoportlét olyasvalamivel szembesít, amit magunk nem élhetünk át. Azt viszont fontos tudni, hogy egyetlen alkalom semmire sem ad megoldást. Egyetlen alkalommal annyi történhet, hogy egy kicsit kívülről látja magát az ember. Ráláthat a problémáira. A megoldást soksok idő és sok játék hozza meg.
– Jellemzően milyen korosztályból jelentkeznek a résztvevők?
– Eddig döntően a húszas– harmincas korosztály képviselőivel találkoztam bibliodrámán. De nagy örömömre egy ideje az ötvenes–hatvanas korosztályból is érkeznek résztvevők. Ez új tapasztalás számomra, mert az idősebbeket eddig nehéz volt megszólítani. Csodálatos látni, ahogyan idősebb emberek hajlandók arra, hogy megnyíljanak és változzanak. Fontosnak tartom ezt a korosztályt is bevonni a bibliodrámázásba. Megszépíti az életüket. Olyan programot ad számukra, ami értelmes elfoglaltságot jelent, amit várni lehet, ami közösségbe viszi őket, és új megvilágításba helyezheti az életüket.
– Van, akinek ez a módszer egyáltalán nem való, vagy bárki jelentkezhet?
– Akik nem képesek beleadni magukat a csoportmunkába, azoknak nem való. Akik túlzottan védik magukat a megnyílástól, azoknak sem ajánlom. Ahogy azoknak sem, akik puszta játékként fogják fel a részvételt, és a megélés nem fontos számukra. De bárki részt vehet, aki keres, akár hívő, akár hinni szeretne.
– Az Önök által meghirdetett bibliodráma-alkalmak címe: Benne vagyok a Bibliában. Ezt pontosan hogyan értsük?
– A Szentírásban mindenféle személyiségtípus fellelhető. A történetek pedig olyanok, hogy bárkivel bármikor megeshetnek. A Biblia rólunk szól, csak meg kell találnunk azokat a történeteket, amelyek élethelyzettől függően éppen ránk vonatkoznak.
– Mi az, ami különlegesen széppé teszi ezt a hivatást? Van olyan tapasztalata, amit megosztana velünk?
– Mindig szíven üt, amikor látom, amint zárkózott emberek megnyílnak. Tudom, ez nem az én művem. Azzal, hogy a Szentírás jelenik meg előttünk, egy tőlem független kohézió is jelen van. Csoportvezetőként magam is csupán tanú vagyok. Érezni, hogy itt valami más is működik. Egyszer egy csoportba ellátogatott egy hatvanas úr. Jelezte, csak benéz, legfeljebb a kávészünetig marad. A túracipőjét is hozta magával, hogy ha már Tihanyban jár, kirándul egy jót. A túracipőt végül ki sem vette a hátizsákjából, mert végig velünk maradt. Olyan fantasztikusan nyitottan volt jelen köztünk, amit el sem tudtam róla képzelni. Egy szemlélődő szerepét választotta, aki kíváncsi arra, kicsoda Jézus. A végén azt mondta: „Most hazamegyek, és megmondom az asszonynak, hogy ő is nézze meg, ki az a Jézus.” Ennél több aligha kell…
(Benne vagyok a Bibliában címmel bibliodráma-csoport indul szeptembertől havonta egy alkalommal. Helyszín: Tihanyi Bencés Apátság. A csoportot vezeti: Présingné Baracskai Erika tanár, mentálhigiénés szakember, pszicho- és bibliodrámavezető asszisztens; Pintér Tamás Piusz SMC szerzetes pap, mentálhigiénés szakember, pszicho- és bibliodráma-vezető asszisztens.)
