Nagyon kedvesen fogadott bennünket az intézet parancsnoka, Budai István, aki elmondta, hogy bizony többszörös gyilkosok is élnek az intézmény falai között. Mégis megpróbálnak a legtöbbször sivár, ingerszegény, durva környezetben felnőtt elítéltek lelke mélyére hatolni, és kikutatni, milyen rejtett lehetőségek, tehetségek lappanghatnak egy-egy emberben. Előfordult már, hogy valakiről kiderült, ügyesen rajzol, s azóta számos képet festett, kiállításokon vett részt. Van kerámia- és fafaragószakkör, színjátszó kör és sportolási lehetőség. A fogvatartottak egy része rendszeresen dolgozik: munkavédelmi cipőket készítenek napi hat órában.
Amióta Budai István a parancsnok, megújult a szocializmus idején raktárnak használt kápolna, amelyet gyönyörű freskók, üvegablakok díszítenek. De nemcsak a kápolnát, hanem az egész épületegyüttest is szépen karbantartják, barátságos dekorációkkal teszik kellemesebbé az intézményt, ahol több fogvatartott tölti büntetését, mint amennyi a férőhelyek hivatalos száma.
A csillaghegyi református egyházközség presbiter jegyzőjeként és a dunamelléki református egyházkerület, valamint a budapest-északi egyházmegye tanácsosaként úgy gondoltam, hogy a találkozás során mindenekelőtt Isten mindenkire egyformán vonatkozó, személyválogatás nélküli végtelen szeretetére kell felhívnom az önként megjelentek figyelmét. Az üldözőből Jézus elszánt hívévé vált apostol, a sokszor a halállal, a börtönnel, a megkövezéssel is szembenéző Szent Pál életéből vett példákkal szándékoztam a hallgatóság elé tárni egy új élet lehetőségét. Senki sem él önmagának, mindenki elszámolással tartozik a saját életéről, valamint embertársai iránti érzéseiről és cselekedeteiről. Nem használnak a bűnnel szerzett kincsek, és az Igazság megment a haláltól (Példabeszédek könyve). Isten nem akarja a halálunkat, nem azért teremtett bennünket, hanem mert szeret. Szent elrendelése ez.
Teremtőnk mindenkinek adott valamilyen talentumot, aminek napvilágra kell kerülnie. Ezt kell kibontani, kamatoztatni.
A munka a negyedik parancsolatban is benne van. Hat napon át dolgozz, a hetedik napot szenteld meg! Fontos a mindennapi tevékenység, a nap végén és a hét végén pedig az elmélyedés, az elemzés, a számvetés napi és heti életünkről. Az imádkozás és a hálaadás ugyanilyen lényeges.
Egyórás előadásom végén – mivel cseréphangszereket is készítek – egy kis hangszerbemutatóval leptem meg hallgatóságomat.
Bizony, többet kell törődnünk ezekkel a megtévedt sorsú, akarva-akaratlanul bűnösökké vált emberekkel, hiszen sem nekik, sem nekünk nem mindegy, hogy büntetésük letöltését követően hogyan folytatják életüket.
