Katonai tiszteletadás mellett 18 órakor kezdődött a székesegyházban az ünnepi szentmise, melynek szónoka Németh László általános püspöki helynök, lipóti plébános volt. Jézus Szentséges Szívének liturgikus ünnepén az evangéliumot felidézve a püspöki helynök kiemelte: Jézus Krisztus szívét mi sebeztük meg a katona lándzsája által. Mindannyiunk szíve Isten kezében van, s annyit ér, amennyit az ő kezében mutat. Németh László atya feltette a kérdést: Kié a te szíved, Szent László király? Ha itt lenne velünk, a lovagkirály így felelne erre a kérdésre: Az én szívem Istené és egyházáé, a családomé, szüleimé és testvéreimé, valamint hazámé és nemzetemé is.
Jézus Krisztustól tanultam a kereszténységet, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. A püspöki helynök kifejtette: Szent László hite és a mi hitünk nem lehet kétféle, hiszen mindkettőt a főparancsolatok két pillérére kell építeni. Németh László ezután a lovagkirály élettörténetének lelki vonatkozásait idézte fel, bemutatva Szent László kemény, következetes intézkedései mögött a kétségeket, uralkodásának dicsőséges fejezeteit, vallásosságát és elődeinek oltárra emelését. Végül a hívekhez címezte a kérdést: Mi van a szívedben? Hangsúlyozta, rajtunk is múlik, hogy a magyar gyermekek a szépség, a jóság, az igazság kultúrájában vagy a relativizmus légkörében nevelkednek-e fel. Hangsúlyozta: napjaink Európájában egyesek még azt is felróják ennek a népnek, hogy Isten szent nevével merte kezdeni az alkotmányát. Ám Szent István jól döntött, amikor a földi helyett az égi hatalom kezébe tette le népének sorsát: néhány évtizednyi viszályt követően ugyanis a kezdetben bizonytalan sorsú kereszténység megszilárdult Magyarországon. Németh László atya végül közös imádságra hívta a jelenlévőket nemzetünk megmaradásáért.
A szentmisét követő belvárosi körmenet után Szent László hermáját visszahelyezték őrzési helyére, a Héderváry-kápolnába. Az ünnep zárásaként a Győri Filharmonikus Zenekar adott koncertet a székesegyházban.
Fotó: Ács Tamás
