A kötet a Nemzeti Kulturális Alap és Veszprém Megyei Jogú Város támogatásával jelent meg az érseki levéltár kiadásában, Karlinszky Balázs levéltáros szerkesztésében, Varga Tibor László levéltáros, valamint Molnár Jánosné helytörténet–kutató közreműködésével. A könyvbemutatón Márfi Gyula érsek emlékezett a hosszú életű, kilencvenkilenc évesen elhunyt Huchthausen Lajosra. Az atya amolyan „csodaöreg” volt – mondta –, hiszen rendkívüli memóriával rendelkezett, ami nem sokaknak adatik meg időskorban. Gárdonyi Máté egyháztörténész, aki Huchthausen Lajos utóda lett a balatonkiliti plébánián, kiemelte: a szerző élete szinte az egész huszadik századot átfogta. Nagykanizsán született, a helybéli piaristákhoz járt iskolába. 1918-ban jelentkezett a veszprémi szemináriumba, ahonnan hamarosan Budapestre küldték tanulmányai folytatására. 1923-ban szentelték pappá, pár évet szolgált Murakeresztúron és Barcson, majd Lékai László hívására érkezett Veszprémbe, ahol 1926-tól 1935-ig a szeminárium vicerektora lett, a püspökségen pedig provikárius (az általános helynök helyettese). Emellett a szeminárium szentírás–tudományi tanára is volt, s az angolkisasszonyok kereskedelmi intézetében hittant tanított. Ezeket az éveket megörökítette apró írásaiban. A Szentírást nemcsak tanította, hanem abból élt. Prédikációi mindig biblikus elmélkedések voltak. 1935-től a balatonkiliti plébánia vezetője lett, ahol harminchét évig szolgált, majd 1972-től a veszprémi Regina Mundi templom plébánosa volt tíz éven át. Élete alkonyán visszaköltözött rokonaihoz Balatonkilitire, de még utolsó éveiben is szolgált, rendszeresen gyóntatott a templomban. A kötetet Borián Tibor piarista, nyugalmazott gimnáziumigazgató mutatta be, akit személyes baráti kapcsolatok fűztek veszprémi plébánosi szolgálata idején Huchthausen Lajoshoz. Az atya gyakran mesélt emlékeiről, s sziporkázott humorával, felejthetetlen stílusával. Többen mondták neki, e történeteket le kellene írnia és kiadni, de ő mindig elhárította. Aztán az 1980-as évek közepén egy kisebb gyűjteményt (bilingérezést) át is adott Borián Tibornak. A teljes kézirat sajtó alá rendezésével 1999-ben Körmendy József prépost, levéltárigazgató bízta meg. Mint Borián Tibor megfogalmazta: nagy öröm, hogy az idén valóra válhatott a kiadás.
(Huchthausen Lajos: Bilingérezések. Történetek a veszprémi egyházmegye XX. századi életéből, Veszprém, 2009)
