– Miért ez az első?
– A legújabb számítások szerint nyolcszázezer és egymillió között van azoknak a száma, akik hazánkban visszaélésszerűen használják az alkoholt.
Számításaim szerint Magyarországon majdnem négyszázezer olyan gyermek él, akinek a családjában valamelyik szülő alkoholbeteg. 2011- ben készült egy felmérés, mely azt vizsgálta, hogy milyen élvezeti cikkhez nyúlnak először a kamaszkorúak. A tizenöt–tizenhat évesek közül csaknem mindegyik fiatal megkóstolta már az alkoholt, a fele dohányzott már, és egyötödrészük próbálta ki a drogot. Az alkoholproblémát sajnos az egész társadalom háttérbe szorítja. A legnagyobb figyelem a kábítószerekre irányul. Létezik több drogstratégia is, ám az alkoholstratégia egyelőre a fiókban hever. Ezt azért is komolyabban kellene venni, mert az alkoholbeteg családban felnövő fiatalok több mint egyharmada később maga is szenvedélybeteg lesz.
– Nem a kulturális gyökerek miatt tűnik az alkohol kevésbé veszélyesnek?
– Ez is közrejátszik benne. Ám ha a fiatal a kulturált borfogyasztással találkozik, mondjuk a tévé műsoraiban, akkor az csökkentheti az alkoholbetegség elterjedését. Egyébként nálunk nem azzal van a gond, hogy sok bort isznak az emberek, sokkal inkább a túlzott rövidital-fogyasztás jelent problémát.
– Vajon miért nem figyelünk erre eléggé?
– Annak a társadalomnak, amely nem foglalkozik megfelelően egy ilyen súlyos problémával, kell egy bűnbak. Ez pedig a kábítószer. Sokszor inkább aktuálpolitikai kérdés ez, mert jobban cseng, hogy meg kell védeni a gyermekeinket a kábítószerektől, mint az, hogy előzzük vagy akadályozzuk meg, hogy később alkoholista legyen belőlük.
– Milyen okból lesz egy fiatal szenvedélybeteg?
– A családi minták rendkívül meghatározók. Ha a gyerek otthon azt látja, hogy amikor a szülő nincs jól, akkor valamilyen hangulatjavítót használ, nehézségeiben ő is könnyebben fog valamilyen szerhez fordulni. A rekreációs fogyasztással nem feltétlenül lenne baj, ha nem terjedne például a fiatalok között az a szokás, hogy az ivás célja a gyors lerészegedés. Egy érdekes tény: a drogozás oka az is lehet, hogy a szülői mintával – az alkoholizálással – szembefordulva nyúl a fiatal ezekhez a szerekhez. Az internet is egy menekülési pontot jelenthet, ez is eszköze lehet annak, hogy elfussunk a valóság elől. Az üresség kitöltésére, a depresszió kezelésére használt szerek aztán később károssá válnak.
– A cigaretta sok kamasz számára hozzátartozik a felnőtt léthez. Az egész Európai Unióban, így Magyarországon is egyre nagyobb akadályokat gördítenek azok elé, akik rá szeretnének gyújtani. Visszatartó hatással van ez a fiatalokra?
– A cigaretta jellemzője, hogy a többi élvezeti cikk kísérője. Szerintem a nikotinnal kapcsolatos politika jó irányba mutat. Hosszú távon lehetnek eredményei. Ha ciki a kortárs csoportban, hogy valaki nyilvánosan dohányzik, akkor annak lehet visszatartó hatása.
– Az alkohollal, a drogokkal leginkább szórakozás közben találkozhat a fiatal. Vajon ma veszélyesebb elengedni a gyermekünket egy szombat este, mint mondjuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt?
– Szerintem igen. Bár ilyen irányú kutatásról nem tudok, de ma több veszély leselkedik egy fiatalra, mint régebben.
– Ha egy szülő meg szeretné védeni a gyermekét, akkor élhet a tiltás eszközével, ám vélekedhet úgy is, hogy a kamasz tapasztalja csak meg a világ csapdáit. Melyik az igazán jó stratégia?
– Egyik sem. A tiltás eredménytelenségét jól mutatja az amerikai alkoholtilalom, mely végül a kábítószerek elterjedését eredményezte. De nyilvánvaló, hogy fontosak a korlátok is. A szenvedélybetegségnél három tényezőre kell figyelni: a kereslet, a kínálat és az ártalom csökkentésére. Az első azt jelenti: segítsük gyermekeinket abban, hogy ne akarjanak hozzájutni ezekhez a szerekhez. A második inkább a hatóságok területe. A harmadik, az ártalmak csökkentése pedig akkor lényeges, ha valaki már rendszeres használójává vagy kifejezetten rabjává vált valamilyen szernek. Rendkívül fontos lenne ránevelni a gyerekeket arra, hogy tudjanak felelősen dönteni. Tanulják meg, hogy a döntéseiknek következményeik vannak. Ezt már egészen kicsi korban el lehet kezdeni. Ha ez sikerül, akkor a fiatal jó döntést tud majd hozni, amikor megkínálják valamivel, és ha mégis kipróbál valamilyen szert, akkor vállalja a következményeket is.
– Az internet is számos veszélyt rejt, ám a szülők nemzedéke esetleg kevésbé tájékozott ezen a téren. Mit kell tennünk, ha meg szeretnénk védeni a gyermekeinket? Nekünk is olyan széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznünk, mint nekik, vagy van más megoldás is?
– Nincs más lehetőség. Meg kell ismerni ezt a területet, amennyire csak lehet. Persze nehéz a dolgunk, mert a fiatalok már ebbe a kultúrába nőnek bele. Elsősorban szabályokat kell felállítanunk, és példát kell mutatnunk. Az első, hogy számítógép és tévé ne legyen a gyerekszobában, mert így teljesen ellenőrizhetetlenné válik a gyerek médiahasználata. Tudnunk kell arról, hogy mire használja a fiatal az internetet. A felelősség megtanítása ebben az esetben azt jelenti, hogy például az időkorlát megszabásába őt is bevonjuk. Persze ne feledjük: ha a gyerek azt látja otthon, hogy a szülők korlátlanul interneteznek, és vacsora közben is a telefonjukat babrálják, akkor ő sem fog másként viselkedni.
– Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyerek valamilyen szenvedélybetegség áldozatává vált?
– Ha jelei vannak, akkor már baj van. Akkor már nagyon nehéz beavatkozni. Ez bármelyik szenvedélybetegségre igaz. Átlagosan másfélkét év szerhasználat után veszi észre a szülő, hogy a gyereke drogozik. Először a fiatal viselkedésváltozása tűnik fel neki. Ennek felismerése azért is jelent problémát, mert a kamasz amúgy is nagyon hektikusan viselkedik. A legfontosabb, hogy ne veszítsük el az egymás iránti bizalmat. Nagyon lényeges, hogy a gyerek elmerje mondani akár azt is, hogy kipróbált valamit, és ha elmondta, akkor ne a drogról vagy az alkoholról beszéljünk vele, hanem róla. Ezen a téren nagy felelősség hárul az apákra, mert tapasztalataim szerint sok esetben az apa, a férfi hiánya rejlik a bajok mögött. Leginkább ugyanis az apa szabhatja meg egy gyerek számára már kezdetektől fogva, hogy a szabadságának hol vannak a korlátai.
