A kis herceg a világ ötven legolvasottabb könyve közé tartozik, kétszázhuszonhat nyelvre fordították le, a magyar nyelvű kiadás Rónay György munkája. A népszerű regényt nyolcvanmillió példányban adták ki világszerte, 1943-ban jelent meg először. Az író barátjának, Léon Werthnek ajánlotta: „Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom.
Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is.” A jól érzékelhető irónia mögött megbújó üzenet arról tanúskodik, hogy A kis hercegnek valójában nemcsak a gyerekek a címzettjei, hanem a felnőttek is. Vagy elsősorban ők! Azaz mi.
A szőke kisfiú szelíd bölcsessége emlékeztethet egykori önmagunkra, amikor még képesek voltunk rácsodálkozni a teremtett világ szépségeire. Amikor még lenyűgözte gyermeki énünket egy-egy pompás soktornyú homokvár, az erdőben ugrándozó mókusgyerekek vidámsága vagy a hétpöttyös katicabogár óvatos szárnybontogatása. A kis herceg gondolatai nehéz élethelyzetekben támaszt nyújthatnak, és megnyithatják szívünket a látásra. Mert „a szem vak. A szívünkkel kell keresni.”
