A korábbi évek hasonló jelentéseihez képest az idei mélyebb, részletesebb, és nem csak a zöld-technokrata szemléletet tükröző üzeneteket találunk benne. Ugyanakkor a beszámoló, amely szerint egyre fontosabbak a morális, etikai alapú társadalmi megközelítések, még jócskán tartalmaz súlyos természeti és társadalmi katasztrófákat előrevetítő narratívákat, amelyek lehetnek akár megalapozottak is, de a céljaikkal éppen ellentétes hatást váltanak ki. Arról is írnak a bevezető fejezetben, hogy a fenntarthatóság mára teljesen devalválódott fogalommá vált. Tény, hogy már léteznek fenntartható gyorsétteremek, fenntartható olimpiai játékok, van fenntartható közúti fuvarozás, ám ezek inkább csak szavak a valódi tettek helyett. Ez az irány nem vezet megoldásra.
A Föld napja alkalmából – amelynek célja a felhívás a globális környezetvédelem ügyére – olyan katolikus, keresztény csoportokat, közösségeket kerestünk meg, amelyek a hazai környezetben végeznek értékes teremtésvédelemi és ahhoz kapcsolódó közösségépítési tevékenységet.
Utunk elsőként a Váci egyházmegye vidékfejlesztési irodájához vezetett. Honlapjukon (http://vevi. vaciegyhazmegye.hu) a következő olvasható: „A magyar vidék és a mezőgazdaság olyan értéket képvisel, amely nélkül Magyarország jövője és az ott élő közösségek boldogulása elképzelhetetlen.” Ez a mondat több szempontból is figyelemre méltó: egyrészről a magyar vidék értékeiből indul ki, amely évszázadokon keresztül döntő szerepet játszott a magyarság megmaradásában és fejlődésében. Másrészről ezen keresztül jut el a közösségig, a közösségek boldogulásáig, amely meghatározó lesz az előttünk álló időszakban.
Az iroda célja a vidék szellemi, erkölcsi támogatása, életképességének erősítése. Fontosnak tartják, hogy falvaink ne néptelenedjenek el, az ott élők boldoguljanak, önmagukról példamutatóan tudjanak gondoskodni. Ezért a helyben élők részvételével segítik a vidéki társadalom önszerveződését, a nemzet önvédelmi rendszerének erősítését. A gazdálkodási ismeretek bővítésével támogatják a gazdatudat megszilárdulását. Elősegítik a háztáji gazdálkodás újraindítását a vidéki településeken. A fiatalokban elmélyítik a föld szeretetét, hogy a felnövekvő nemzedék fenn tudja tartani a vidéki életet. Terjesztik a paraszti kultúra értékeit, helyi csoportokat, gazdaköröket, gazdaklubokat hoznak létre, hogy a parasztság visszakapja régi tekintélyét.
A vidékfejlesztési irodát Beer Miklós váci megyés püspök hozta létre tavaly év elején. Az azóta eltelt rövid idő alatt az óriási kiterjedésű Váci egyházmegyében több településre jutottak el személyesen, és megkezdték a közösségépítést. Felvették a kapcsolatot a helyi plébánosokkal, a települések polgármestereivel, esetleg egy-egy helyi közösségvezetővel, ha volt ilyen a településen. Tájékoztatást és tanácsot adtak a helyben élő, termelő vagy mezőgazdasági termelést folytatni kívánó embereknek, családoknak. A felmerülő szükségleteknek megfelelően vállalták az e közösségek céljaihoz illeszkedő pályázatok figyelését, megírását, koordinálását. Helyi termelői csoportokat hoztak létre, s ezzel segítették a közös munkát, a közös gondolkodást. A mezőgazdaságot a közösségi élet alapjainak megszervezésére használták: olyan programokat hirdettek, amelyekben nem pusztán a termelést, hanem annak közösségi aspektusát állították a középpontba.
Fontosnak tartják, hogy a helyi termelők bízzanak abban, hogy az általuk előállított termékeket értékesíteni tudják a helyi piacokon. Ezért egy (váci) helyi gazdapiac létrehozásával segítették a termékek könnyebb eladhatóságát. A Migazzi téri püspöki palotánál, a váci székesegyházzal szemközti piacon a vásárlók nagy örömére zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tejterméket, pékárut, füstölt árut, lekvárokat és egyéb finomságokat kínálnak a helyi termelők. Az idei év folyamán pedig megnyitják a hatvani gazdapiacot is.
Szociális földprogramon keresztül kívánnak segítséget nyújtani azoknak a családoknak, amelyek szeretnének kiskertben termelni. Magprogramot hirdettek, amelynek keretében a szükséges vetőmagokat az iroda biztosította, valamint oktatást szerveztek a kerti növénytermesztésben járatlan emberek számára. A települések által működtetett közmunkaprogramon keresztül jelenleg a munkanélkülieknek segítenek, hogy megtalálják az utat a mezőgazdaság felé, és a munka révén újra a nemzet hasznos tagjainak érezhessék magukat.
A teremtésvédelmi gondolkozás áthatja az iroda egész működését: tudva azt, hogy „minden általa és érte teremtetett…” (Kol 1,16), összehozzák az embereket, hogy ismét értéket teremthessenek. Mindeközben megtanítják az együttműködésbe bekapcsolódó személyeknek, közösségeknek, hogy az erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás, a szűkös források mellett is megelégedettségben élt élet segíti a boldogság elérését.
Beer Miklós püspök nemcsak az iroda működésében tartja fontosnak a teremtésvédelmi gondolkozás megmutatását, hanem a személyes életében is megéli azt. Vácott a városon belül kerékpárral közlekedik, ami lehetőséget teremt arra is, hogy gyakran találkozhassanak vele az emberek. Budapestre legtöbbször vonattal jár, s ezzel nemcsak az utazás káros környezeti hatásait csökkenti, hanem a kényszerű tevékenységgel töltött idejével is spórol. Személyes példájával is azt igazolja, hogy a teremtésvédő gondolkodás újrateremti a közösséget, és örömteli alkalmakkal lep meg bennünket. Vallja, hogy a civilek, a vállalkozók és az egyház képviselőinek legfontosabb szerepe az egyházban a példamutatás, és ebben maga is élen jár.
Második példánk az 1993-ban létrejött Magyar Műhely Alapítvány és az általa működtetett általános iskola, gimnázium és művelődési központ. Húsz évvel ezelőtt a fiatal és lelkes alapítók új szellemű tanítást, kulturális tevékenységet és műhelymunkát indítottak el a keresztény nemzeti értékek mentén. A kezdeményezést már akkor is Szabó Gyula atya fogta össze. A műhelymunka lényege a szeretet, az Istenbe vetett hit és a krisztusi élet megvalósítása volt.
Az alapítvány az elmúlt húsz évben bebizonyította, hogy jó ügyet képvisel. Tevékenységével nemcsak a kistérség, a térség, a megye és ezen keresztül a nyugat-dunántúli régió polgárosodását segítette, de támogatta a helyi társadalmi szervezeteket, konferenciát, előadásokat szervezett, és kapcsolatokat épített más szervezetekkel. Az alapítvány különösen lényegesnek tartotta, hogy megszólítson minden jó szándékú embert. Azokat, akik elfogadják a regula pozitívát, vagyis azt az elvet és gyakorlatot, hogy azt tedd a másik emberrel, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek. Azokat, akik felismerték, hogy egymást segítve, tisztelve közösséget lehet építeni. A társadalmi szervezet ma már több mint kétszázötven gyermeknek biztosítja az
oktatás-nevelés lehetőségét ebben a szellemben, és komplex közművelődési intézményt tart fenn a térségben.
Gyula atya – és az egész szervezet – igen fontosnak tartja a fenntartható fejlődés gondolatát és a keresztény emberek felelősségét a környezeti kérdések iránt, ezért a megújuló erőforrások bemutatása és alkalmazása terén több évtizede együttműködik a Széchenyi István Egyetem környezetmérnöki tanszékével.
Az alapítvány jelenleg egy új épületet emel, ahol a megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket szeretné bemutatni a tanulóknak és az érdeklődőknek. Mindemellett nagy hangsúlyt fektetnek a kapcsolatok ápolására a határon túl élő magyarsággal, elsősorban a felvidéki és erdélyi iskolákkal, közösségekkel. Vallják, hogy egymás megismerése és támogatása mindannyiunknak erőt ad.
Diákjaikat visszavárják, és arra törekszenek, hogy maguk is olyan munkahelyeket hozzanak létre, amelyek megélhetést és biztos jövőképet jelentenek. Céljuk, hogy a térségben született gyermekek ne hagyják el szülőföldjüket, hanem helyben találják meg a boldogulásukat, s megújult szemlélettel és lélekkel motorjaivá váljanak a helyi közösségnek, a társadalomnak.
Kükedi Zsolt
