Az emberi kapcsolatoknak a kölcsönösségre kell épülniük. Ideális esetben mindkét fél vagy a kapcsolatban részt vevők (például családtagok) arra törekszenek, hogy először is önmagukkal legyenek teljesen rendben (önismeret, autonómia). Ha ez a törekvés értékként állandósul, akkor fölöslegessé válik, hogy bárki is ráerőltesse a másikra a hatalmát.
Mit jelent önmagamat és társamat szeretni?
– Kimondani gondolataimat, meghallani és meghallgatni a másik gondolatait.
– Kifejezni örömömet, és örülni társam örömének.
– Megbecsülni önmagamat és társamat is.
– Élveznem kell és lehet az elért eredményeimet, értékelnem kell társam eredményeit.
– Személyként folyamatosan fejlődnöm kell, és ehhez a munkához támogatást kell nyújtanom társamnak.
– Élveznem és gyakorolnom kell az egyedüllétet (ez nem azonos a magánnyal!), ugyanakkor tiszteletben kell tartanom a másik elvonulását is.
– Figyelnem és törekednem kell a saját ritmusomra, annak fenntartására, és el kell fogadnom, hogy társam ritmusa eltér az enyémtől, neki is saját ritmusa van.
– Járnom kell a saját utamat, de törekednem kell arra, hogy útitársként is éljek.
– Óvnom kell testi és lelki egészségemet, és amikor szükséges, támogatnom és vigasztalnom kell társamat.
– Hűnek kell lennem önmagamhoz, és lehetővé kell tennem, hogy társam is az lehessen önmagához.
Ez a felsorolás – illetve ezeknek az értékeknek a megvalósítása – lenne az eszményi kapcsolatok esszenciája. Sajnos a függő típusú kapcsolatokban a bemeneti jó szándékok és törekvések ellenére is csak töredékesen valósulnak meg ezek az értékek, illetve a kapcsolatokban jelentkező és beépült függőségek folyamatosan rombolhatják a már elért eredményeket. A szaporodó konfliktusok során szinte észrevétlenül, sokszor utólag is nehezen beazonosíthatóan jelenik meg a szóbeli erőszak, amelynek célja a partner gyengítése, sértése, lebecsülése, megvetése. Ha ez rendszeresen ismétlődik, majd állandósul, akkor már bántalmazóról és áldozatról beszélünk.
(Felhasznált és ajánlott irodalom: Patricia Evans: Szavakkal verve)
