Magyarországi viszonylatban szinte páratlan kulturális és hitéleti gazdagságot mondhat magáénak a budapesti Belváros. Különleges adottságai vannak e városrésznek, másrészt felsorolhatatlanul hosszú azoknak az intézményeknek sora, amelyek a belváros néhány négyzetkilométeres körzetében találhatók. A plébániatemplomon kívül négy templomigazgatóság, négy szerzetesközösség, a piaristák, a ferencesek, az angolkisasszonyok, a szociális testvérek, valamint több más keresztény, ortodox közösség működik itt, és számos intézményt, például a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karát és a Központi Papnevelő Intézetet is a pesti Duna-part közelében találjuk.
Mindezeket végiglátogatta a bíboros. Az intézményvezetők, akik lelki, közösségi, szentségi életükről, tárgyi környezetükről számoltak be a főpásztornak. Teljes, mindenre kiterjedő leltárt készítettek a műkincsekről, a levéltári és könyvtári anyagokról. A bíboros a közösségvezetőkkel találkozva betekintést nyerhetett az évszázadok óta élő és eleven egyház mindennapjaiba. Itt temették el 1046-ban Szent Gellértet, 1048-ból származik a keresztény közösség pecsétnyomója. (Ennek a Szent István-i templomnak a feltárását húsvét után kezdik meg a szakemberek.) 1235-től ismert a plébánosok névsora. Páratlan értéket képvisel az 1688-tól több mint nyolcvan anyakönyvbe folyamatosan vezetett anyakönyvezés, valamint a levéltári és könyvtári anyag is. A belvárosi templom szentélye mögött néhány éve tárták fel az 1300-as évek közepéről származó Madonna-freskót, amely nemcsak önmagában képvisel értéket, hanem azt is bizonyítja, hogy már akkoriban is álltak a gótikus falak, és a szentély körüli széles körüljárón keresztül közelítették meg a zarándokok a kegyképet.
A számos közösségnek köszönhetően mintaszerű keresztény élet pezseg a budapesti Belvárosban – összegezte tapasztalatainak eredményét Erdő Péter bíboros az egyházlátogatás végén.
