Ha Isten lényege a szeretet, s az ő képére teremtett ember lényege is a szeretet, akkor a bűn lényege éppen a szeretetlenség. Az ember arra teremtetett, az a hivatása és attól boldog, hogy élete minden fő irányába szeretettel éljen: Istene felé, felebarátja és a világ felé, illetve önmaga felé is. Minden bűn mérgezi ezeket a szeretetkapcsolatokat. A lustaságomnak hatása van a többi emberre, illetve hálátlanság a Teremtő felé. A veszekedés sérti a másik embert, méltatlan hozzám és a Szentháromság általi meghívottságunkhoz. A maszturbáció nem valódi önszeretet, hiányzik belőle a másik iránt érzett igaz szerelem, s a Teremtő sem erre szánta a szexualitást. Az öngyilkosság vétek az önszeretet ellen, és cserbenhagyása az élőknek, sőt, a keresztet vivő Krisztusnak is. Mennyire más a bűnfelfogása, a bűntudata és a bűnbánata annak, aki bűneivel kapcsolatban megvizsgálja, hogyan is sérti az a szeretetet, mint annak, aki a bűnt pusztán „parancsmegszegésnek” tartja.
Ha boldogság az, amikor az ember lényege, alaphivatása, azaz a szeretet szerint él, akkor könnyen belátható: bűnösen nem lehet boldognak lenni. Igénytelen életstílussal, lopott vagyonnal, hazug szexualitással, önző stratégiával, méltatlan hatalommal, rendetlen munkavégzéssel nem lehet boldognak lenni. Ezért tehát érdekem kerülni a bűnt, az ámító utakat. Mindezeken eltöprengve micsoda magasságokba juthat az ember! Nem egy idegen erő kényszeríti ránk a bűnök kerülését. Az ember magától akar jó lenni, a lehető legboldogabban, azaz legbűntelenebbül szeretné végigvinni ezt az egyetlen, drága életét. Megérti, hogy alaptermészetünk szerint a jóra, a bűntelenségre vagyunk meghívva. Úgy vagyok önmagam, ha szeretek, s nem vétkezem. A bűn a „nem én”, az árnyék, a hazugság. A bűn ellopja az életem.
Az Újszövetség a bűn belátásainak mélységén túl azt is kinyilatkoztatja: bár emberi erőből nem tudunk bűntelenek lenni, Krisztus értünk jön, a Szentháromság odahajol hozzánk. A bűn nagyhatalmával szemben egy még nagyobb hatalomhoz csatlakozunk. „Győzzétek le a rosszat jóval” – mondja Szent Pál, s ez minden bűnre igaz. Elsősorban nem a bűn ellen akarunk harcolni tehát, hanem a jóért, a szeretetért. Nem valami ellenében akarunk élni, hanem valamiért, valakikért és Valakiért.
