Liszt egyetemessége így is jelen van a zenetörténetben, benne az az erő, amely a legkisebb részletet sem hagyja elfelejteni. Eckhardt Mária soraiból kiderül: az északi harmóniák országa közel van hozzánk, ha a zene határokat nem ismerő hivatását figyelembe vesszük.
„A »Det første møde« (Erstes Begegnen, Az első találkozás) című dalról van szó, Bjørnsterne Bjørnson versére, op. 21 Nr. 1. A 2008-ban kiadott, nagyszerű Grieg Tematikus Műjegyzék alapján azt is meg tudom mondani, hogy ez a dal 1870-ben keletkezett (ez volt az az év, amelynek elején Grieg, aki Liszt ajánlására kapta meg az állami ösztöndíjat egy hosszabb római tartózkodásra, többször is személyesen találkozott Liszttel). A dal komplett autográfja – mint Grieg legtöbb műve – a Bergen Városi Könyvtár tulajdonában van. A négy dalból álló op. 21, amelynek ez a kezdő darabja, 1873-ban jelent meg először Chr. E. Horneman kiadásában Koppenhágában; a német első kiadás 1875-ben jött ki (Berlin, Carl Simon kiadása). Amikor ugyancsak1875-ben Grieg a lipcsei Petersnél (aki fő kiadója lett) kiadta első dalalbumát, ebbe is beválogatta…
Akkoriban a jó művészek megtalálták egymást, Liszt pedig egyedülállóan nyitott volt minden újdonság, a feltörekvő nemzeti művészet ifjú képviselői iránt. Griegnek nagyon sokat jelentett az ő biztatása, és egy kis kantáta, az op. 20 Foran Sydens kloster (Vor der Klosterpforte, A kolostorkapu előtt, vagy a norvég cím pontosabb fordítása szerint „A déli kolostor előtt”) dedikációjával köszönte meg szerető támogatását. Kutatásaim szerint ez a szoprán- és altszólóra, női karra és zenekarra, szintén Bjørnsterne Bjørnson versére komponált rövid kantáta volt az első Magyarországon bemutatott Grieg-kompozíció, amely a Budapesti Zenekedvelők Egylete 1877. április 6-i hangversenyén A zárda ajtajánál címmel, magyar fordításban, Káldy Gyula vezényletével hangzott el. Rómában meghallgattuk egy akkor készült új CDfelvételről, amelynek szoprán szólistája előadást is tartott róla. Érdekes, hogy a kantáta opus-száma közvetlenül megelőzi a Greco falán idézett dalét… Szíves üdvözlettel: Eckhardt Mária”
