Most pedig rá emlékeznek. Százhuszonöt évvel ez előtt, 1889-ben született Budapesten. Rendkívül sokoldalú személyiség volt. Piaristának kötelezte el magát, emellett költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Kossuth-díjas, a XX. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe a barokk korszak irodalma, valamint az esztétika és a verstan volt.
A személyéhez kötődő évforduló egybeesik a piaristák veszprémi letelepedésének háromszázadik évfordulójával. Ez adta az alkalmat, hogy a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban előadásokkal és kiállítással emlékezzenek meg a rendről, valamint a kiemelkedő piarista szerzetesről és tudósról. Február 6-án és 7-én tudományos ülésszak keretében tartottak előadásokat Sík Sándor munkásságáról a Pannon Egyetem Modern Filológia és Társadalomtudományi Kar oktatói.
Hallják meg hívők és hitetlenek címmel nyílt meg február 7-én az a kiállítás (áprilisig látható), amely a piarista rendet és a veszprémi piaristák munkásságát mutatja be, ugyanakkor felidézi Sík Sándor életének jelentősebb állomásait. A kellő invencióval megtervezett tárlaton láttató köztörténeti keretben ismerhetjük meg a piarista rend veszprémi működését és Sík Sándor életét.
A piaristák 1714-ben telepedtek meg Veszprémben; láthatjuk Volkra Ottó János veszprémi püspöknek a piarista rendházat és gimnáziumot alapító okiratát, majd pedig – időben jóval odébb – még egy, talán utolsó fénykép a piarista gimnázium kórusáról, az 1947/48-as tanévben. Mint ismeretes, 1948-ban államosították az iskolákat, s ezzel véget ért a piaristák veszprémi működése. Az alapítás és a kényszerű megszüntetés közti idők gazdag élete bontakozik ki a dokumentumok és fényképek alapján. Nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, a piarista rend közel kétszázötven esztendős jelenléte a városban szellemi, lelki és kulturális értelemben még ma is tetten érhető.
Sík Sándornak a szét szóratásig és utána is sokat köszönhet a piarista rend. A magyar történelem sajátossága, hogy testvére az ötvenes évek egyik vezető kommunista politikusa, s ez nyilván lehetőséget teremtett arra, hogy a diktatúra durva egyházellenes csapásait esetenként valamiképpen csillapítani lehessen.
Sík Sándor tanári pályafutását az 1910/11-es évben Vácott kezdte meg, majd a következő évtől a rend budapesti gimnáziumában tanított. Egyik alapítója és irányadója lett a magyar cserkészmozgalomnak, illetve első parancsnoka a Budapesti Piarista Gimnázium cserkészcsapatának. 1929-ig tanított Budapesten, amikor a szegedi egyetemen a magyar irodalomtörténeti tanszék rendes tanára lett. Háromkötetes Esztétika című egyetemi jegyzete ma is érvényes munkaként vehető kézbe. Szegedi évei alatt ismerkedett meg Radnóti Miklóssal, akit ő keresztelt meg 1943. május 2-án, a budapesti Szent István-bazilikában.
A háború végén, 1945-ben Sík Sándor visszaköltözött Budapestre, az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke lett. 1946-ban rendjének tartományfőnöki tanácsosa, majd 1947. október 1-jétől magyarországi tartományfőnöke lett. 1963. szeptember 28-án halt meg Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri piarista rendházban.
A kiállításon végigkísérhetjük Sík Sándor életének legfontosabb állomásait, köztük azokat a helyszíneket, ahová időnként elvonult, hogy a költői lélek szabadon szárnyalhasson. Marosfőn négy nyarat töltött 1941 és 1944 között, s nyaranta legalább egy hónapot tartózkodott Mátraszentimrén 1949 és 1959 között. A templom falán olvasható a Mátráról szóló, egyik ott született versének részlete. 1954-től tavasszal és nyáron Klotildliget nyújtott neki pihenést és nyugodt alkotói környezetet.
A kiállítás méltóképpen közvetíti azt a gondolatot, hogy a lélekkel élő ember minden külső körülmények között képes a történelem pillanatnyi nyomorúsága fölé emelkedni.
Fotó: Cser István
