Édesanyja halála után, hatévesen bentlakásos egyházi iskolába került, ahol nem készítették fel az élet kihívásaira. Tizennyolc éves korában történt, hogy a falusi búcsúban egy fiú meg ajándékozta egy cukrozott almával. Philomena nem tudta, hogy ami utána történt, szorosan összefügg azzal, hogy később elkezdett gömbölyödni a hasa. Mikor kiderült, hogy gyermeket vár, apja kitagadta, és beadta egy zárdába, ahol a szigor és az ideológia nem hagyott sok teret az irgalomnak. A lány itt hozta világra kisfiát, Anthonyt. Ahogy Angliában akkoriban sokakkal meg történt, elvették tőle a fiút, akinek további sorsáról nem tudott semmit. Philomena négy évvel később megházasodott, két gyermeke született, de a kis Anthonyról majdnem ötven évig senkinek nem beszélt, mígnem egy este megmutatta lányának az egyetlen féltve őrzött fény képet elsőszülöttjéről. Ezt követően az egyszerű asszony kapcsolatba kerül egy újságíróval, Martin Sixsmith-szel, akivel a fiú keresésére indulnak. Ennek az egyszerre szívderítő és könnyfakasztó közös utazásnak lehetünk tanúi a filmben.
Tudjuk, hogy egy nagy cél felé törekedve hatalmas erőfeszítésre és rendkívüli áldozatokra válik képessé az ember. De mi történik, ha nem az elképzeléseinknek megfelelően alakulnak a dolgok? Philomena is mást kap a sorstól, mint amit évtizedekig dédelgetett. Egy-egy összeomlás után az eredeti célt megtartva továbbmenni, miközben az új körülményeket is bensővé alakítjuk, ez valódi állhatatosságot kíván.
Több részletet illetlenség volna elárulni a filmből. A történetből korábban Sixsmith írt nagy sikerű könyvet, mely hazánkban nem jelent meg, de ebben az esetben ez talán további előny a mozinézők számára. A jól kiszámított ellenpontozással, dramaturgiailag kiválóan építkező, fordulatokban bővelkedő filmet a főszereplők különbözőségéből adódó helyzetkomikumok sora is csak előreviszi, és minden percét élménnyé teszi.
A forgatókönyvet Jeff Pope mellett a filmben Sixsmith-t alakító Steve Coogan jegyzi, aki színészként és filmíróként elsősorban komikusi oldaláról ismert. Így érthető az is, miért működik olyan jól a humor a történetvezetésben. A főszerepet alakító Judi Dench ragaszkodott hozzá, hogy találkozzon az igazi Philomenával, és a forgatás alatt mély barátság szövődött köztük. A film londoni premierjén Dench elmondta, hogy lenyűgözi Philomena Lee kifinomult humorérzéke és könyörületessége.
Hogy ez a személyes kapcsolat milyen mértékben járult hozzá Judi Dench különösen hiteles alakításához, talán nem is fontos. A színésznő már ismert, az apró gesztusokban is fesztelenül természetes játéka mellett Steve Coogan is a mozi nagy erőssége, és a rendezői munkára sem lehet panaszunk. A pontos és mértéktartó színészvezetés mellett a kétségek és a bizonyosság finom adagolásával teszi átélhetővé a filmet.
A Philomena szűk mezsgyén egyen súlyoz az ítélkezés és a részrehajlás között. Való igaz, a katolikus egyházon belül is sok szörnyűség történt az elmúlt századokban, ezt letagadni nem lehet és nem is kell. Az alkotók szerencsére nem akartak semmilyen kínálkozó szólam alá dolgozni, bár kellő akarattal a film egyes aspektusai felhasználhatók ilyen célokra. Ha tehát ezekbe az utcákba nem megyünk bele, főtételnek azt te kinthetjük, hogy tudja meg a világ, ezek a dolgok megtörténtek. A mindvégig világiasságában tetszelgő Sixsmith rámenős oknyomozói lendülettel az igazság nevében végül is sikeresen kiélezi a helyzetet, ahol az egyház szolgáinak az egyetlen jó választ kell adniuk. Sok erénye mellett ugyanakkor a film hiányossága, hogy a felelősség kérdését miért csak a klerikusok felé fogalmazza meg. Valószínűsíthetően legalább két világhatalmi állam adminisztrációjának is részt kellett vennie a folyamatokban, és abban, hogy feltehetőleg máig sokan várják sorsuk enyhülését.
Főhősünk példaértékű nagyvonalúsága azonban jó irányt jelöl ki arra vonatkozóan, mi is lehet a megoldás. Bár lehet, hogy Philomena este a szépen vetett ágy mellé térdeplő vallásossága az apácák fenyítése alatt sarjadt, de gyümölccsé, cselekvő hitté a félig nyitott ajtóban válik, beleállva a már mindenki számára vesztes helyzetbe. Nyilvánvalóvá lesz: a megbocsátás legmagasabb foka az, mikor kérés nélkül tudjuk adni. A december 26. óta idehaza is látható alkotás a 2013-as Velencei Film fesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyv díját, idén pedig Arany Glóbuszra jelölték három kategóriában. A legjobb film és a legjobb forgatókönyv mellett Judi Dench a legjobb női főszereplőnek járó gömböcskét is megkaphatja drámakategóriában, s játékáért komoly Oscar-esélyesnek is tartják.
