A következő napot Kaposváron töltöttük. A városházán Szita Károly polgármester és Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke avatott be bennünket a város és a megye gondjaiba és örömeibe. Megcsodáltuk a szecessziós stílusban épült városházát, amelynek ablakai Róth Miksa műhelyében készültek. Sétáltunk Kaposvár belvárosában, amely ma már nemcsak a virágok és a festők, hanem a szökőkutak és a köztéri szobrok városa is. A szobrok közül több is Kaposvár híres szülöttje, Rippl-Rónai József alakját formázza. A hajdani patikussegéd Munkácsy Mihálytól tanulta a festészet alapjait, a párizsi festők pedig saját stílusának megtalálásában segítették. A kaposvári festőt a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Kanyarokkal teletűzdelt fiatalkora után 1915-ben tért haza szülővárosába, ahol a Róma-villában élt és alkotott. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. Hajdani alkotó- és lakhelye ma múzeum, ahová szintén ellátogattunk. Rippl-Rónai tanítványa volt az 1989-ben elhunyt Goszthony Mária festő és keramikus, akinek egykori otthona Kaposvártól nem messze, Bárdibükkön található, s ma üvegművesek és keramikusok alkotótelepe. Goszthony Mária Assisiben kötött ismeretséget az ott élő dán katolikus íróval, Johannes Joergensennel, akinek hatására a ferences lelkiség felé fordult. Hazatérve kápolnát építtetett, és saját freskóival díszítette azt. Az assisi Szent Damján-templom keresztjének hű másolata látható a csöppnyi kápolnában, amely egy vadregényes kertben áll, s amelyet XI. Pius pápa bullája 1925-ben búcsújáró hellyé nyilvánított.
Somogy megye hajdan Koppány, vagy ahogy másként nevezik, Kupa vezér birtoka volt. Nevét számos somogyi helységnév is őrzi, mint például Kupavárhegy, amely Somogyvár falu északi végén található. A néphagyomány szerint Somogyvár volt Koppány vezér hatalmi központja.
A település ma mégis inkább az itt feltárt bencés apátság romjairól nevezetes. Szent László király 1091-ben itt alapította meg a Szent Egyed-apátságot, amelyet francia bencés szerzetesekkel népesítettek be. László királyt is ide temették, földi maradványait csak később vitték Váradra.
A bazilika méreteit tekintve a pécsi székesegyházhoz hasonló lehetett. A török 1556-ban elfoglalta, majd felgyújtotta, a XVIII. században elhordták a köveit. Az apátság „testvéreinek” számító egykorú francia katedrálisok még ma is teljes pompájukban állnak. Az utókor számára sajnos csak romok maradtak a valaha impozáns kupavári épületegyüttesből, amelyet az 1970-es, ’80-as években tártak fel. Évszázadokon át rejtély övezte, hogy László király miért éppen Koppány birtokára építette a Magyar Királyság egyik legnagyobb bencés apátságát. Ráadásul jelentős hadi vagy kereskedelmi utak sem vezettek erre. László ezzel a gesztussal mintha családja mindkét ága előtt kívánt volna fejet hajtani. Hiszen a Koppányt felnégyelő Istvánt szentté avatta, de Koppány birtokát jelölte meg végső nyughelyéül. A romjaiban is szépséges templom és kolostor „falaiként” ma a gyönyörű somogyi táj, kupolájaként Isten ege szolgál. Tiszta időben Badacsonyig is ellátni innen.
Utunk itt, Somogyváron ért véget. Vasárnap szentmisén vettünk részt a falu gyönyörűen felújított templomában. Ungvárszky Imre plébános köszöntött bennünket, s a mise után tanúi lehettünk annak is, amint a falu egyik legfiatalabb és legszebb lakosa a keresztségben megkapja a Liza nevet, és egyházunk tagjává válik.
A hétvége alatt ételt, italt, szállást a kaposszentbenedeki Porta Pacis Lelkigyakorlatos Házban kaptunk, ahol Világos Krisztián atya vendégszeretetét élveztük.
Fotó: Kissimon István, Fábián Attila
