Szellemi panoptikum és a kortárs írói lét különös kézfogója a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány által megjelentetett, fotókkal gazdagon illusztrált kötet. Mintha a Tüskés Tibor által oly sokszor emlegetett láncolat folytatódna, aki szerint az irodalomtörténet folytonosságát a kézfogások szavatolják. Azok az őszinte parolák, amelyek mindannyiunk javára lehetnek. Az ilyen kéz óv és áld, nem taszít el, nem lök fel, nem dob oda koncnak, s megvéd minden gyanús tekintettől, irigy vagy igaztalan megnyilvánulástól.
A szerző feltár, kutat, összegez, s közben hihetetlen alázattal, tiszteletet ébresztve fejet hajt. Optikája Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Dénes Gizella, Weöres Sándor, Pákolitz István, Rajnai László, Takáts Gyula és Tüskés Tibor életművén időz, de a kortársak: Czigány György, Bertók László és Halmai Tamás is premier planba kerülnek esszéiben, tanulmányaiban. Szirtes Gábor különös érzékenységgel irányítja rá a fényt értékekre, érzésekre, kimagasló teljesítményekre. Benne is amolyan „szent őrület” munkál, mint azokban, akik hozzá hasonlóan komolyan gondolják, hogy általuk szebb és jobb lehet a világ. Munkatársak szeretnének lenni a teremtésben, az értékátörökítésben – vallva Csoóri Sándor igazát, miszerint „az irodalom és a nyelv elszegényesedésével párhuzamosan azonnal elszegényednek az érzelmek, hajléktalanná válik a gondolkodás is”.
Szirtes nemcsak akkor vállal missziót, amikor ír, hanem akkor is, amikor szerkeszt, kerekasztal-beszélgetést vezet, előad, tárlatot nyit, könyvet mutat be, dedikálást szervez, emlékülést készít elő, ravatalozók jajszavában idézi pályatársai alakját, miközben fiatal tehetségeknek nyújtja jobbját. Lázad és lobbizik a jóért, megfogadva a négy éve elsiratott barát, Tüskés Tibor örökül hagyott intelmét: a lövészárkok betemethetők, az ellentéteken felül lehet emelkedni, az ütésváltások helyébe kézfogások is léphetnek, egy kiadó palettáján a legkülönbözőbb szerzők és művek megférnek egymás mellett. Feltéve, hogy a minőséget képviselik.
