Ferenc pápa válaszolt a római papság öt képviselőjének kérdéseire is, és velük együtt vizsgálta meg az egyház életének néhány központi témáját. Arra szólította fel papjait, hogy legyenek bátrak és kezdeményezők, ami természetesen nem jelenti a mindenáron való újítást. A plébániák mindig álljanak nyitva és befogadásra készen az emberek előtt, s ha mód van rá, folyamatosan biztosítsák a hívek számára a gyónás lehetőségét. A világiak, akik a plébánia ügyintézésével foglalkoznak, mutassák meg az egyház befogadó arculatát. Találjanak mindig új utakat az evangélium hirdetésére és a mindennapi tanúságtételre. Lényeges, hogy a világi hívek is bekapcsolódjanak az evangelizálásba.
Róma püspöke azt javasolta papjainak: mindig élénken emlékezzenek hivatásuk születésére, Jézus iránti szeretetük kezdeteire, s őrizzék meg a szívükben ezt a szerelemhez hasonló érzést. Az emlékezet nélküli egyháznak nincs élete – hangsúlyozta.
Fontos szempontként emelte ki azt is, hogy a papok mindig az igazságot képviseljék, és soha ne hagyják sorsukra a nehézségekkel küzdőket. Isten igazságának hirdetése mindig együtt jár az emberekhez való közelséggel – fogalmazott a szentatya, és útmutatásként arra hívta fel a papok figyelmét, hogy ne legyenek sem túlságosan engedékenyek, sem túlságosan merevek, mert egyik magatartásforma sem felel meg az irgalmasságnak. Kövessék Jézus példáját, fogadják be és kísérjék útjukon a rájuk bízott személyeket.
Arra biztatta őket, hogy a lelkipásztori kihívásokat „bátor kreativitással” oldják meg. Az egyház és a kánonjog is elég teret enged az „új utak keresésének”, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindig valami korábban nem létező megoldást kell találni. A kreativitás a Szentlélektől jön, s az imádság, illetve a hívekkel és másokkal folytatott eszmecserék révén nyilvánul meg.
Ferenc pápa nem rejtette véka alá az egyházat is érintő súlyos botrányokat sem. Ezek között említette például a pedofíliát. Az egyház mégsem dől össze ezek miatt, mert a mindennapi életszentség ma ugyanúgy jelen van benne, ahogyan minden időkben: ma is számos nő és férfi éli meg hitét mindennap, és életszentségük erősebb minden botránynál – hangsúlyozta.
A találkozó lezárásaként a pápa még három témát érintett. Ismételten óvott attól a kísértéstől, hogy a szerzetesi közösségek túlságosan ragaszkodjanak az anyagiakhoz. Legyen bátorságuk kaput nyitni a szükséget szenvedők előtt – kérte.
A valóságot sok szempontból jobban meg lehet érteni a határvidékekről nézve, mint a központból. A perifériák nem pusztán földrajzi jellegűek – hangsúlyozta.
Utolsóként az elvált újraházasodottak egyházon belüli helyzetének témájára tért ki, és elmondta: ezt a problémát nem szabad leszűkíteni arra a kérdésre, hogy az érintett hívek járulhatnak- e szentáldozáshoz, vagy sem. Aki így közelít ehhez a problémához, az nem érti a lényeget: hogyan viselhet felelősséget az egyház az ilyen helyzetben élő családokért. Külön kiemelte: az egyháznak tennie kell valamit annak érdekében, hogy megoldja a házasság semmissé nyilvánításával kapcsolatos problémákat.
A pápa már a riói ifjúsági találkozó után is elmondta, s most megerősítette: az október elején elő alkalommal összeülő bíborosi bizottság is foglalkozik majd az elvált újraházasodottak ügyével. Hozzátette: a püspöki szinódus következő ülése is felvehetné napirendjére ezt a témát.
Végezetül idézzük fel, hogyan fogalmazott Ferenc pápa Rióból hazafelé tartó útján a repülőgépen: az elvált újraházasodottak témáját a házasság lelkipásztori kérdéseinek nagyobb összefüggésében kell vizsgálni. „Azt hiszem, hogy itt az irgalmasság ideje” – mondta.
(KAP)
