Tim Mantoani, San Diegóban élő fotós lefényképezte a leghíresebb, egykor a világot bejáró felvételek készítőit, akik különleges társadalmi, közéleti pillanatokat örökítettek meg. Rengeteg olyan hivatásos fotós van, aki beírta magát a fényképezés történetébe. Mostanában őket állítja kamera elé Mantoani. Az elmúlt hat évben több mint százötven portrét készített róluk a legismertebb műveikkel. A sorozat nem csupán tartalmilag, hanem technikailag is különleges, a felvételek ugyanis nagyméretű Polaroidra készültek. A Polaroid fényképezőgép a hagyományos film helyett egy fényre érzékeny papírlapot rejt, amelyen körülbelül hatvan másodperces exponálás után jelenik meg a kép.
Az egyik fotográfus, akit Mantoani lencsevégre kapott, Michael Collopy volt. Az óriási méretű, fehér paszpartuval készített képen Teréz anyát láthatjuk: szerényen, két kezét az ölébe ejtve ül a fekete háttér előtt. Az arckifejezés és a mozdulat kiválóan jellemzi őt. A kép alá azt írta Collopy: „San Francisco, 1989. – Tizenöt éve ismertem már Teréz anyát, és mindig nagyon szerettem úgy fotózni őt, hogy csak ketten voltunk, és hosszasan tudtunk beszélgetni. Emlékszem erre a hétvégére, ahogyan elvittem őt kocsival a különféle találkozóira. Mindig nagyon megdöbbentett az a rengeteg érzelem, amely a vele találkozó emberekből áradt. Észrevettem, hogy soha nem ítélt el senkit, aki hozzá fordult, és rá is kérdeztem erre, amikor visszaültünk a kocsiba. Azt mondta, ne ítéljek el senkit, különben nem marad időm szeretni őket.”
