Abban a pillanatban a kutyák elfutottak, a férfi pedig megmenekült. Senki sem tudja, ki volt ő, de a fohász meghallgatásának híre sokakat vonzott a Mária-ikonhoz. Öt évvel az eset után, 1745 húsvéthétfőjén az ikont ünnepélyesen elhelyezték a közelben megépült, Filippo Raguzzini által tervezett templomban. A környék népe gyakran kereste fel az istenházát, és imádkozott az ikon előtt.
A II. világháború idején, 1943. szeptember 8-án a környéket bombatalálat érte. A szentképet XII. Piusz pápa Róma védett városába vitette, s 1944 januárjában felkérte a rómaiakat, hogy a német megszállás ellen imádkozzanak közbenjárásért Máriához az ikon előtt. Fogadalmat tett, hogy a kegyhelyen új templomot építtet. A németek még aznap elhagyták a várost. XII. Piusz a Szent Ignác-templomban hálaadó szentmisét mutatott be a kegykép előtt. Az ígéret teljesítésére azonban 1996-ig várni kellett.
Ekkor a pápa római vikáriusa, Camillo Ruini bíboros letette az ezerötszáz ember befogadására alkalmas, modern templom alapkövét, melyet 2000-ben, a szentév alkalmával szentelt fel II. János Pál pápa. A régi templom, az előtér, valamint a környező falak tele vannak emléktáblákkal. Sokan súlyos baleset után adtak hálát az Isteni szeretet Madonnájának, mások betegségükből való felépülésükért vagy a várva várt és nehezen érkező újszülöttért vésetik köszönetüket márványba, ezüstbe. A kegyhely hatalmas területen fekszik, ahol tízezrek férnek el egy-egy nagyobb zarándoklat alkalmával. Az egyik dombocskán, fák közé rejtve itt található a Boldog Ceferinónak – a cigányok védőszentjének – emelt oltár is, mely 2004 óta minden május 4-én várja a világban szétszórtan élő katolikus cigányokat, hogy együtt imádkozzanak a spanyol polgárháborúban hitéért megölt Ceferino közbenjárását kérve, illetve emlékezzenek arra az ötszázezer testvérükre, akik a II. világháborúban haltak meg.
Fotó: Bókay László
