A császárkorona (Fritillaria imperialis) (képünkön) tekintélyes méretű hagymája kerüljön huszonöt centiméter mélyre, csúcsát pedig fedje legalább tizenöt centiméter föld. Ez utóbbi, gyermekarasznyi mélységgel megelégszik a nárcisz. A jácint (Hyacinthus) hagymájának alja feküdjön tizenöt centiméter mélyen. A tulipánokat tizenkettő, a csillagvirágokat (Scilla) tíz, a krókuszokat nyolc centiméter mélyre kell ültetni.
Még az első fűnyírás előtt kibújik, virágzik, majd visszahúzódik a krókusz. Igen ám, de hogyan kerül a vérrel-verejtékkel, fűnyíróval angolosított gyepszőnyeg alá a hagyma? Éles kés kérdése az egész! Vágjunk ki a gyepfelületből kör vagy négyzet alakú részeket, és óvatosan emeljük ki azokat. Lazítsuk meg kissé a talajt, és helyezzünk el öthat hagymát egymástól három- öt centiméteres távolságra. Ezután fektessük vissza a gyepkorongot vagy -négyzetet, és alaposan nyomkodjuk le. Ne féljünk attól, hogy „púpos” lesz a gyep, vagy nyoma marad a fűszabászatnak! Ültessünk ősszel virágzó krókuszokat is: bánsági (Crocus banaticus), csinos (Crocus pulchellus) és riviérai krókuszt (Crocus speciosus Oxonian).
Kissé mostohán bánunk a díszhagymákkal, holott lila, kék vagy fehér gömbvirágzatuk nemcsak a sziklakertet élénkíti, de ott a helyük a virágos ágyásban is. A legpompásabb, másfél méter magasra növő fajta a Gladiator, amelynek virágzata orgonalila, de figyelemre méltó az azúrkék Allium caeruleum faj is. Szép fehér gömböket hoz a medvehagyma, amelynek fokhagymaízű levele a reformkonyha slágere.
Az értékes, drága hagymákat célszerű műanyag- vagy drótkosárkával együtt ültetni, hogy a vakondok vagy más földi rágcsálók kárt ne tegyenek bennük.
