A tavalyi kiállítás anyaga – magyarázza Cirill atya – tágabb értelemben dolgozta föl a kerteket. A keresztény szerzetesi közösségek kertművészetének ismeretében, kultúrtörténeti háttérben mutatták be őket.
A pannonhalmi arborétum és gyógynövénykert tíz-tíz hektár területen a Szent Márton-hegy oldalában és alján helyezkedik el. Máig őrzik Szeder Fábián, XIX. századi bencés szerzetes munkájának nyomát.
Amikor a szerzetesek (996-ban) megtelepedtek a hegyen – tekint vissza Cirill atya –, minden bizonnyal erdő borította körben a magaslatot. A Bakony északnyugati nyúlványaként cseres-tölgyes erdők lengedeztek a szélben. A hagyomány szerint idejárt imádkozni Szent Márton a völgyből, tehát kultikus helynek számított, s ez a tény megerősítette a bencések monostorépítési szándékát, bár – teszi hozzá a szerzetes – természeti adottságok szempontjából találhattak volna alkalmasabb helyet is.
A domb keleti lejtőjén alakították ki az arborétumot – szokás volt ugyanis, hogy a monostorok mellett pihenőkert szolgálja a szerzetesek elmélyülését és felüdülését. A belső zárt kertnek, amelyet a kerengő vesz körül, egészen más jelentése és szimbolikája van, hangsúlyozza a perjel atya.
A liget vagy park életéről kevés adat maradt fönn a kezdeti időkből, majd a török kor után szaporodnak meg a följegyzések. 1786-ban II. József föloszlatta a rendet, ekkor az apátsági birtokokat is értékesítették. A mai arborétum és kert területét egy tehetős győri polgár vásárolta meg, s gyümölcsöst telepített oda.
1802-ben I. Ferenc király – más rendek mellett – visszaállította a bencés közösséget is. A földterületek újból a monostor tulajdonába kerültek. Nagy fájdalom azonban – folytatja Cirill atya –, hogy a győri tulajdonos az utolsó pillanatban igyekezett minél több hasznot húzni a gyümölcsösből, ezért kivágatta az összes fát, és eladta tűzifának. Abból a szempontból mégis jó helyzetet teremtett, hogy ezután szabadon lehetett megtervezni a pihenőkertet.
A mai kert legnagyobb része gyógynövénnyel van betelepítve, jut hely azonban a primőr zöldségféléknek is. Régebben, a kommunista időkben inkább erre helyezték a hangsúlyt, hiszen a sanyarú viszonyok között nagyban hozzájárultak ezzel a monostor és a gimnázium ellátásához. A gyógynövények közül elsősorban levendula-, kakukkfű-, citromfű- és zsályaültetvényeket látunk. A kakukkfű, lilába hajló színével már közel a szürethez illatozik, a levendula még éppen csak kibontja magát, s így a többiek is. A többhektárnyi területen szüretelt termést szárítják, lepárolják, olajok készülnek belőlük.
Odébb, ugyancsak tekintélyes méretű ágyásokban a Kárpát-medencében ismert huszonnyolcféle gyógynövényt termesztik, többek között mentaféléket, édesköményt, lestyánt, muskotályos zsályát bodor levelével, cickafarkat. Már a nevek is gyönyörűek. A tisztaság érzése, ámító illatok kerítenek hatalmukba minket. Hátrább kamilla virágzik, odébb korai ültetésű zsálya. Az aratás mindenütt kézi munkával folyik. Nicsak! Birkák a levendulásban. Ijedelemre nincs ok, csak a gyomot eszik meg, a levendulának olyan magas az illóanyag-tartalma, hogy nem szeretik.
A gyógynövények egy részét a kert közepén álló laboratóriumban dolgozzák fel (Cirill atya azt mondja, annak megtekintése külön látogatást igényel), kozmetikai szerek és teák készülnek itt. A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékeiket, például a máj, a vese működését segítő teakeverékeket már nem lehet „házilag” előállítani, szigorúak az előírások, a Herbáriával működnek együtt ezen a téren.
Tovább sétálunk, helyes kis ágyásokban tizenhatféle kolostori gyógynövény zöldell és játszik mindenféle színben. Éppen azok, amelyek a Sankt Gallen-i alaprajzon fel vannak tüntetve. Mindjárt megtudjuk, mi ez.
Nagy Károly számos monostort alapított, s hogy egységesek legyenek, építészeivel mintatervet készíttetett. Ezt nevezik ma Sankt Gallen-i tervnek. Nevét onnan kapta, hogy az alaprajz egy Sankt Gallen-i kódexben maradt fenn. Ennek alapján épült Pannonhalma is.
A rajzon látható kertben az egyes ágyásokba még azt is beleírták, milyen gyógynövényeket kell oda telepíteni. Nagy Károly idejében tizenhat gyógynövény szerepelt a listán. Ezek ma is megtekinthetők a bemutatókertben.
Megcsodáljuk még a néhány éve üzembe állított biomassza-fűtőművet. Mezőgazdasági melléktermékek adják a meleget: levendulaszár, az arborétumból kikerülő fanyesedék, száraz ágak, szőlőgallyak. Évi ezer tonna megújuló energiaforrás fölhasználásával melegen tartják az épületegyüttest. Kétszáz tonnát saját területükről gyűjtenek össze, a többit a Kisalföld Erdőgazdaságtól vásárolják. Hát igen, a kolostor nemcsak lelki szempontból mindig modern intézmény. S Cirill atyával elindulunk föl a hegyre, a kertre és az arborétumra vonatkozó könyvritkaságok közé. (Folytatjuk.)
