Bada Márta keresztútjának érdekessége, hogy tizennégy stáció helyett tizenhatot ábrázol. A tizenhatodik az, amikor Jézus a mennyországban találkozik édesanyjával. „Csak egy nőben van annyi finomság, hogy ezt a stációt kitalálja” – hangsúlyozta Hofher József jezsuita szerzetes, a roma szakkollégium vezetője. Majd hozzátette: „Mária nem vacakolt, a fájdalomban is állt a fia mellett. S ilyenek a cigány asszonyok is!” Köszöntőjében a jezsuita szerzetes arra is felhívta a figyelmet, hogy milyen fontos a cigányok számára az úton levés motívuma. Himnuszuk is úgy kezdődik: Gelem, gelem lungone dromenca… – Mentem, mentem hosszú utakkal… „Jézus velünk együtt járja az életünk útját, akkor is, amikor a legnehezebb – mondta Hofher József. – Könnyíteni akar a szenvedésünkön, s nekünk is könnyítenünk kell másokén. Ki kell húznunk a szegeket!” Mert hát a cigány énekből tudjuk: „Nem loptunk mi csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből…”
Hogy mi az üzenete a képeinek, azt a lehető legegyszerűbben és legőszintébben mondja el a festőművész: „Ajándékot kaptam Istentől, amit oda szeretnék adni mindenkinek. Kívánom, hogy költözzön a cigány és a magyar szívébe is a hit, a remény és a szeretet.” Bada Márta a Nógrád megyei Erdőtarcsán született. Szülei vályogvetéssel és rongykereskedéssel foglalkoztak. Heten voltak testvérek, s közülük csak ketten járták ki az általános iskolát: ő meg a húga. Márta több mint egy évtizedig segédmunkásként dolgozott a budapesti épületkerámiai vállalatnál, s itt aztán lehetősége nyílt padlólapok tervezésére. Később Gödöllőre került takarítónőnek. Iskoláskora óta fest, leginkább anyja meséi inspirálták. 1973-tól alkot rendszeresen, művein a cigányok élete és mesevilága elevenedik meg – káprázatos színekben. A festőművész így mesél hivatásáról: „Olyan váratlanul jönnek a fejembe a képek, hogy néha ott kell hagynom a főzést vagy a mosást, és azonnal nekifogni a festésnek. Biztos, hogy ilyenkor a Jóisten vezérli a kezem…”
Fotó: Kissimon István
