Néhány nappal ezelőtt pedig kezembe került egy levél: a különvonat egyik utasa írta, egy lengyel nyugdíjas asszony. Március 17-én, hazaérkezve Poznañ melletti otthonába, azonnal papírra vetette az érzéseit. Lefordítottam ezt a levelet, s most ismertetem, megerősítésül, okulásul. Íme:
„Szívélyes és forró üdvözletem küldöm a magyaroknak, és őszinte köszönetem a vendéglátásért, amelyben minket, lengyeleket részesítettek! Teljes szívünkből önökkel vagyunk; a Budapesten átélt boldogság és meghatottság örökre megmarad az emlékezetemben. Ilyen erős rokonszenvet, az összetartozás ilyen szilárd érzését egy másik néppel soha nem éreztem korábban. Mindent nagyon, de igazán nagyon köszönök! Tudjuk, hogy az egységben az erő és a szeretet is növekszik. Mindennap imádkozunk azért, hogy mi, lengyelek is olyan elkötelezetten szeressük a hazánkat, ahogy ti, magyar testvéreink szeretitek a tiéteket. Ebből a szeretetből erőt merítünk.
Szintén szívből köszönjük a magyaroknak a búcsúztatást, melyet a Nyugati pályaudvaron rendeztek számunkra. Különösen megmaradt bennem egy rendkívül megható jelenet: egy magyar fiatalember karon fogva vezetett egy idős asszonyt, minden bizonnyal a nagymamáját, akinek már gondot okozott a mozgás. Mégis eljött az induló vonathoz, hogy elbúcsúzhasson tőlünk. Most is, ahogy felidézem ezt a jelenetet, könnyek gyűlnek a szemembe. Ezekből az érzésekből olyan hatalmas energiát merítek, hogy az testem-lelkem átjárja. Szeretünk titeket!
Budapest felé vonatozva még nem voltam tudatában annak, milyen óriási boldogság vár rám: testvéri csókok az arcomra; egy másik nemzethez tartozó, számomra ismeretlen emberek ölelése, akik ugyanazt érzik, amit én. Nem szégyelltem sírni a meghatottságtól, látva magyar testvéreim örömét és érzelmeit. Mindvégig támogatni fogjuk a magyarokat, és imádkozni fogok a két nemzet boldogulásáért. Hamarjában írok, még a barátaimnak sem számoltam be a budapesti élményeimről, de máris szilárdan hiszem, hogy az önök országában tett látogatásunk egy nagyszerű folyamat kezdete. Szívélyes üdvözletem küldöm minden magyar hazafinak, és áldott húsvéti ünnepeket kívánok!”
Igaz, hogy ebben az évben rendhagyóan elhúzódott a mostoha téli idő, rengeteg kárt és megpróbáltatást okozva – lengyel barátainknak köszönhetően mégsem maradtunk lelki útravaló, felemelő élmények nélkül.
