– „Kettőjüknek egy a nevük” – erdélyi költő fordította így az egyik XV. századi vers sorát, amelyben arról van szó, melyik János a különb, a Keresztelő vagy az evangélista. Ön is János…
– Amikor fölszentelt a püspököm, mindkettő küldetését rám bízta. Hogy lóghatnék ki a sorból, a szeretet parancsa a legnagyobb. Beremenden megbékélés- kápolnát építettünk, amikor azt mondták: kőkemény kommunista hely. Meg templomot újítottunk…
– Mikor és hol tanult meg angolul?
– Már papként, Pécsett – önszorgalomból. Német kapcsolataim révén pedig németül.
– Tud más nyelveken is?
– Román iskolába jártam, nem voltam rossz tanuló, az irodalmat meg a történelmet főként szerettem. Nem volt könnyű, az erdélyi magyarokat „lebozonozták”, vagyis idegeneknek nevezték. S ha már a nyelvekről szólunk, az életemből kell néhány adatot felhozni. Román érettségi után elektroműszerész oklevelet kaptam a kezembe, de ferencesnek jelentkeztem – a forradalom után, a minoritáknál, Luisi Calavarban. Itáliai gyökerű közösség. Egy évi noviciátus után Bécsbe küldtek – egyetemre. Ott tökéletesítettem német nyelvtudásomat, előzőleg – a román után könynyű volt az olasszal is barátságot kötni. Bevallom, magyar nyelvemet nem beszéltem jól.
– Az útkeresés során végül világi pap lett.
– Találkoztam a nemrégiben elhunyt Jáki Teodóz bencés atyával, akinek csángó magyar szíve volt, igazi missziós, a szent zene ismerője, művelője. Emberek sokaságát isteni hitre tanította, bármerre járt. Ő irányított Pécsre, így e: „Lemégy Pécsre, látsz egy négytornyú, nagy templomot. Ott Bíró László székesegyházi plébánost keresd.” Megleltem, aki a püspökhöz, Mayer Mihályhoz kalauzolt. Egy évig a magyar nyelvet tanultam. Azt a gyönyörűségest, amiért szülőhelyemen egyszer alaposan megvertek. Bizonyára így került a legközelebb hozzám.
– Teológiai ismereteit Pécsett szerezte?
– Bán Endre rektor irányításával. Mindent összeadva: hét esztendeig készültem, az egy év diakónusi szolgálatot is ide sorolva. Az egyháztörténet lett a „kedvencem”. Pázmány Péterről írtam a diplomamunkámat.
– Hogy került a londoni magyar lelkészségre?
– Bevallom, Kanada volt a vágyam. Budapesten megismerkedtem Cserháti Ferenccel, a kinti magyarok püspökével. Elmondtam a terveimet, mire megkérdezte: a londoni főlelkészséget elvállalnám? Igent mondtam. Elődöm Virág József volt, a Váci egyházmegyéből. Hatévi munkája során megszületett a londoni Szent István Ház, a magyar katolikus központ.
– Hány tagot számlálnak?
– Körülbelül százezer magyar él itt, ebből százötven jár hozzánk. Igen jó a kapcsolatunk a reformátusokkal, az evangélikusokkal, Pátkai Róbert nyugalmazott evangélikus püspökkel.
– Nagyok a nemzedéki eltérések?
– Vannak ötvenhatos magyarok, a kilencvenes évek után kivándoroltak, és most, a gazdasági válság során ideérkezett fiatalok.
– Teendői?
– A szokásos szolgálat: a szentségek kiszolgáltatása (most tíz fiatalt készítek fel a keresztségre), jegyesoktatás, elsőáldozás. Örömmel veszek mély lélegzetet: többet keresztelek, mint temetek, ami a létszámarányból következik. Vannak ifjúsági miséink, szentségimádások, közösséget, egyént erősítő kötetlen beszélgetések.
– Mi a legfontosabb?
– A katolicizmus. A Westminsteri egyházmegyében közel hetven lelkész szolgál, valamennyi katolikus. Évente egyszer tartunk nemzetközi misét, lelkigyakorlatot a kármelita kolostorban, és van esperesi gyűlés is. Mostani főtémánk a család.
– Az ökumené szelleme érvényesül?
– Három nagy vallás van jelen. Például a zsidó közösség családszeretete, hagyományápolása a hétköznapi életben példaértékű. A katolikus iskolák elismerten jók. Kétmillió lengyel él a városban, mondanom sem kell, mit jelent a lengyel–magyar barátság. De él a kapcsolat a szlovákokkal, a románokkal és így tovább…
– Tudtommal bejegyezték az Angliai R. K. Magyarok Egyesületét.
– Pontos az információ. A szervezet világi elnöke Adler Edit közgazdász. Orosz Mária a könyvtárosunk, Horváth Anna – ahogyan nevezzük – „a mi szótárunk”; Tüttő Gergely atya ismert név. Most nyolcvanhét éves. Húsz évig volt angol lelkész, Mindszenty József bíboros prímáshoz személyes kapcsolat fűzte.
– Az eddigiekből kitűnik: eleven közösséget vezet, s amint a korábbi századok vallották: „a szív helye a magas ég”. Ez most sem elvetendő Londonban sem, viszont gondot is okozhat.
– Templomunk nincs, azonban a házunk erre is alkalmas. A valódi gondot a nagy fluktuáció jelenti: a fiatalok jönnek-mennek, hosszú távú feladatokat nem lehet rájuk bízni. A történelmi Magyarországról idetelepültek a közösség harminc százalékát jelentik. Jönnek, aztán továbbállnak. Mindig szükség van az újraprogramozásra.
– Említette: Szeged püspöke járt a Szent István Házban. Gyakoriak a látogatások?
– Cserháti Ferenc, Székely János püspökök, Alan Hopes westminsteri segédpüspök (anglikán papként kezdte, majd katolizált) számunkra többek vendégeknél. Csák János nagykövet adventben tanúságtevő lelkigyakorlatot tartott.
– Kulturális életük?
– A magyar nyelv ápolása kiemelt helyet kap. Az új nemzedéknél ez fontosabb, mint a régieknél. Tartunk irodalmi esteket, ezeket önszerveződő csoportok (főleg egyetemet végzettek) vezetik, néptánc minden szerdán van, a zenét itteni muzsikusok szolgáltatják, és nem fölvételek. Tavaly, a Mindszenty-emlékévben voltunk Csíksomlyón – magyar és angol zászlókkal, idén szeptemberben tervezzük a Skóciai Szent Margit-zarándoklatot Dumferlingbe. Udvardy György pécsi megyés főpásztor lesz a vezetőnk. Egy-egy zarándoklat, állítom, nagyszerű alkalom a kulturális értékek cseréjére is – amint régen.
Fotó: Bartucz Katalin
