mely szomját oltja az erdőben kódorgónak? Leszek-e
szívekhez tapasztott tenyér, melyben a szabadság
mámora
lüktet? Megszelt kenyér tányérja peremén
az alkonyatból hazadülöngélőnek? Kartondoboz,
a gondosan széthajtogatott, Ripolus áthűlt teste alatt,
mikor farkasordító hidegek járnak?
Az eltévedt ember lámpásába töltöd-e verseim olaját?
Vagy csak szentjánosbogár retinádon átvillant
pillanatnyi zöldje? S ennyi is legyen elég?
