Látni és mögé látni

Ok­tó­ber te­hát a lá­tás hó­nap­ja. Igaz, aki bár­mi­lyen szem­be­teg­ség­gel küzd, azt min­den éb­ren töl­tött óra ar­ra fi­gyel­mez­te­ti: mek­ko­ra kincs is sze­me vi­lá­ga. Van olyan ho­lisz­ti­kus, gyó­gyí­tó szem­lé­let, amely min­den fo­gya­té­kos­sá­gunk, be­teg­sé­günk mö­gött lel­ki té­nye­ző­ket vél fel­fe­dez­ni. Ez alap­ján, aki a tá­vol­ba nem lát jól, va­ló­szí­nű­leg tart a jö­vő­től, nem vagy csak ho­má­lyo­san lát­ha­tó előt­te a tá­vo­li cél. Aki pe­dig kö­zel­re nem lát jól, an­nak ál­ta­lá­ban a na­pi kis cé­lok­kal van ba­ja,  a kö­ze­li, ap­ró dol­gok­kal, ame­lyek­ről mond­hat­juk: az or­ra előtt van­nak, és majd ki­ve­rik a sze­mét… Ha ez a szem­lé­let min­den szem­be­teg­ség­re igaz len­ne, a sze­mé­szek szög­re akaszt­hat­nák dip­lo­má­ju­kat, az op­ti­ku­sok pe­dig be­zár­hat­nák üz­le­te­i­ket. Ne­künk pe­dig nem len­ne más dol­gunk, csak át­gon­dol­ni, mi az, amit nem aka­runk lát­ni kö­zel vagy tá­vol az éle­tünk­ben. A gyógy­ulás és az élet nem ilyen egy­sze­rű. Ugyan­ak­kor nem vá­lik ká­runk­ra, ha szem­csep­pek, szem­üveg, há­lyog­mű­tét mel­lett egy más­faj­ta „szem­szög­ből” is „rá­lá­tunk” ma­gunk­ra, cél­ja­ink­ra, ügyes-ba­jos dol­ga­ink­ra. Nem vé­let­len tart­ja a mon­dás is: a szem a lé­lek tük­re. Iga­zán lát­ni em­be­re­ket, át­lát­ni, be­lát­ni, hely­ze­te­ket pe­dig sok­szor csak­ugyan lé­lek­kel le­het.
A hét­re aján­lunk olyan fil­met, amely ar­ra fi­gyel­mez­tet ben­nün­ket, hogy két em­ber vi­szo­nya, ha nem ápol­juk kel­lő­képp, egy es­te le­for­gá­sa alatt át­lát­ha­tat­lan, tra­gi­kus szö­ve­vén­­nyé vál­hat (Nem fé­lünk a far­kas­tól, kedd, 21.30, Du­na Tv). Aján­lunk olyan re­gény­adap­tá­ci­ót (A canterville-i kí­sér­tet, hét­fő, 9.15, Film Má­nia) amely­ben egy el­vi­leg nem lát­ha­tó (el­vi­leg nem is lé­te­ző) lény bír rá va­la­kit egy hő­si­es tett­re. Meg­is­mer­het­jük egy er­dé­lyi már­tír­pap élet­út­ját is (Pálfi Gé­za meg­fi­gyelt éle­te, hét­fő, 21.20, Du­na Tv) aki a tisz­ta lá­tást kép­vi­sel­te egy olyan kor­szak­ban, amely­ben a ha­ta­lom min­dent el­kö­ve­tett an­nak ér­de­ké­ben, hogy az igaz­ság­ból szin­te sem­mit se lát­has­sunk.