Október tehát a látás hónapja. Igaz, aki bármilyen szembetegséggel küzd, azt minden ébren töltött óra arra figyelmezteti: mekkora kincs is szeme világa. Van olyan holisztikus, gyógyító szemlélet, amely minden fogyatékosságunk, betegségünk mögött lelki tényezőket vél felfedezni. Ez alapján, aki a távolba nem lát jól, valószínűleg tart a jövőtől, nem vagy csak homályosan látható előtte a távoli cél. Aki pedig közelre nem lát jól, annak általában a napi kis célokkal van baja, a közeli, apró dolgokkal, amelyekről mondhatjuk: az orra előtt vannak, és majd kiverik a szemét… Ha ez a szemlélet minden szembetegségre igaz lenne, a szemészek szögre akaszthatnák diplomájukat, az optikusok pedig bezárhatnák üzleteiket. Nekünk pedig nem lenne más dolgunk, csak átgondolni, mi az, amit nem akarunk látni közel vagy távol az életünkben. A gyógyulás és az élet nem ilyen egyszerű. Ugyanakkor nem válik kárunkra, ha szemcseppek, szemüveg, hályogműtét mellett egy másfajta „szemszögből” is „rálátunk” magunkra, céljainkra, ügyes-bajos dolgainkra. Nem véletlen tartja a mondás is: a szem a lélek tükre. Igazán látni embereket, átlátni, belátni, helyzeteket pedig sokszor csakugyan lélekkel lehet.
A hétre ajánlunk olyan filmet, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy két ember viszonya, ha nem ápoljuk kellőképp, egy este leforgása alatt átláthatatlan, tragikus szövevénnyé válhat (Nem félünk a farkastól, kedd, 21.30, Duna Tv). Ajánlunk olyan regényadaptációt (A canterville-i kísértet, hétfő, 9.15, Film Mánia) amelyben egy elvileg nem látható (elvileg nem is létező) lény bír rá valakit egy hősies tettre. Megismerhetjük egy erdélyi mártírpap életútját is (Pálfi Géza megfigyelt élete, hétfő, 21.20, Duna Tv) aki a tiszta látást képviselte egy olyan korszakban, amelyben a hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy az igazságból szinte semmit se láthassunk.