A kápolnabelső kialakítása Pintér János vállalkozó anyagi támogatásával valósulhatott meg. A telkibányai tölgyfából készült, táblákra festett oltárképet és a padokat Joó Zoltán készítette. Az oltár főalakja Alexandriai Szent Katalin, a bal oldali mellékalak Szent Rókus, a betegek és elesettek segítője, a jobb oldali mellékalak a bányászok védőszentje, Szent Borbála. A művész hű maradt a román kori oltárképszerkezethez, ezért annak alsó részén öt kisebb kép mesél Szent Katalin életéről.
A negyedik században élt Katalin tisztelete a középkorban terjedt el. Alexandriában élt, és műveltségével kitűnt kortársai közül. Ebben az időben Maxentius császár halálos ítélettel fenyegette meg a keresztényeket. Katalin az uralkodó elé lépett, és keresztet vetve értésére adta, hogy nem fog bálványoknak áldozni. Az uralkodónak tetszett a szép leány bátorsága, de kényszeríteni akarta, hogy hagyja el hitét. Katalin lehetőséget kért arra, hogy azt tudományos vitában védhesse meg. Maxentius összehívta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A filozófusok azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár végül a lány életére tört, a kerékbetöréstől azonban az angyalok megvédték. Az uralkodó végül lefejeztette. Mivel Katalin a hit igazságát hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is az ő alakját vésették. A középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok, tanulók és a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték. Mivel Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónusa is lett, de a foglyok és az iparosok is hozzá fordultak oltalomért. A házasságra készülő fiatal lányok is az ő közbenjárását kérték, hogy jó vőlegényre lelhessenek.
Telkibányán a kápolna mellett álló Katalin-szobor Nemes Sándor fafaragó munkája. A szent, híven a legtöbb Katalin-ábrázoláshoz, hitvédő, komoly tudósasszonyként áll előttünk. A Sárospatakot és Kassát összekötő Szent Erzsébet-zarándokút érinti Telkibányát. Az egyik bélyegzőhely éppen a Katalin- ispotály.
Fotó: Gajdó Ágnes
