A liturgiát ünneplő helyi gyülekezet másrészt prófétai módon jeleníti meg azt az egyetemes közösséget, amelyre Isten az egész emberiséget hívja egyházában. Az az egység, amely a liturgia ünneplésében létrejön, és amely újjászületik Isten és ember, ember és ember között, meghívás mindenki számára Isten országának végső ünnepére. Kisebb-nagyobb liturgikus közösségeink egyetemes küldetéssel is bírnak: jelként állnak a világ előtt, Istenhez hívnak.
A liturgia tehát arra hív, hogy szemünket a helyi kérdéseinkről emeljük az egyetemes egyház történései felé, és magunkat e történések részeként is lássuk. Érdeklődjünk más keresztények tapasztalatai iránt, és tanuljunk tőlük. De a liturgia arra is hív, hogy minden embert testvérünknek tudjunk, s úgy tekintsünk rájuk, mint akikhez küldetésünk van: Isten jelenlétét közvetítjük számukra a templomkapun kilépve is, őket is szeretnénk közelebb hozni az általunk megtapasztalt egységhez. A liturgián való részvétel tegyen alkalmassá bennünket arra, hogy a szeretet édes kötelékeivel tudjuk ezt megtenni.
