A korabeli törvény szerint a városnak egy étkezés erejéig vendégül kellett látnia az uralkodó barátait. A díszes gyülekezet megvacsoráztatására egy dúsgazdag helyi kereskedő, a városi tanács oszlopos tagja, Mikołaj Wierzynek vállalkozott. Az ő palotájának falai között zajlott a lakoma, amelyen krónikási minőségben jelen volt a francia költő és lantos, amolyan lézengő trubadúr, Guillaume de Machaut. Részletes beszámolójából tudható, hogy az étkezés végeztével Wierzynek házigazda bejelentette: az arany evőeszközök emléktárgyként szabadon elvihetők. Az este sikerén felbuzdulva a városi tanácsos úgy döntött: ha már egyszer ilyen remekül megy neki a vendéglátósdi, akkor fogadót nyit. Így született a Wierzynek étterem, amely napjainkban Európa legrégibb folyamatosan működő vendéglője. Párizsban akadnak éttermek, amelyek azzal büszkélkednek, hogy a XVII. század derekán az ő asztalaiknál üldögélt Pascal úr vagy Descartes úr, s ettől minden arra járó turista kellőképpen meghatódik. Nekünk, magyaroknak viszont attól kalapálhat hangosabban a szívünk, hogy fővárosunktól alig négyszáz kilométerre létezik egy jeles intézmény, amelynek első vendége Nagy Lajos volt.
