A gondoskodó
Karácsonykor a nővérem odavezette a betlehemhez a gyerekeit. Mire az egyik kislánya ezt mondta neki: takarjuk be a Kisjézust, mert lerúgta a takarót.
Fekete Franciska,
Érd
Jelek
Halottak napja előtt négyéves unokámmal kimentünk a temetőbe. A dédi sírja mellett volt egy elhanyagolt sír, dombja helyén kis gödör, a sírkő ledőlve, gazzal benőve. Unokám alaposan megnézte, azután ellentmondást nem tűrő hangon bejelentette: „Itt valaki feltámadott!”
Koltai Ernő,
Budapest
A nagy feladat
Andris négyéves volt. Idősebb testvérei egyszer őt is elvitték ministrálni. Hazaérve anyukája megkérdezte tőle, hogy mit kellett csinálnia. Mire ő: „A kezembe adták a vizet meg a tálcát, aztán odajött hozzám az atya, és azt mondta nekem, hogy mosd le, Uram, bűneimet. Én meg lemostam neki.”
Kőrösi Erzsébet Ágnes,
Gyöngyös
Vigasz
Kisfiam hétéves lehetett, amikor sok gonddal küszködtem, idegeskedtem, gyakran fájt a fejem. Egyszer azt mondtam neki: „Tudod, kisfiam, majd megkérem a doktor bácsit, hogy ha meghalok, nézze meg, mi fájt ennyire a fejemben.” Tibikém erre azt felelte: „Nyugodj meg, anyukám, nincsen a te fejedben semmi!”
Sz.T.-né,
többszörös nagymama
Értelmiségi Szent Család
Legkisebb unokám újságolja, hogy a templomban volt betlehem. Kérdezem tőle: „És kiket láttál?” Mire ő: „Láttam a Kisjézust, Máriát és József… Attilát.”
Tordai Miklós,
Budapest
Megindító
Negyedik osztályos unokámmal József Attila Mama című versét gyakoroltuk. Hogy jobban megértse, mondtam neki, képzelje el képszerűen a verset. Mikor ahhoz a szakaszhoz értünk, hogy „csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám”, Tamáska megjegyezte: „Ugye, mama, te visszanéznél?”
Gulyás Antalné,
Vág
