Kevés olyan művész volt, akit élete során sohasem érintett meg az üdvtörténet. Ha polemizáltak is a fennálló társadalmi renddel, illetve voltak is néha ellentéteik az egyház képviselőivel, mégis megérintette őket az Isten. Ilyen ember volt a XIX. század nagy „fenegyereke”, Paul Gauguin is. Jól szituált polgári életformáját hagyta ott, hogy csak a művészetnek élhessen. Feladta jövedelmező állását, a családi fészek biztonságot adó melegét. Képeit újra és újra áthatja a misztikum, ábrázolásain megjelenik a vallás, és nemcsak a pogány rítusok Tahiti szigetéről, hanem Krisztus alakja is. A franciaországi Pont-Aven melletti Trémalo falucska kicsiny templomát díszíti egy halványsárga, keresztre feszített Krisztus-szobor, ez volt a motívuma Sárga Krisztus című festményének.
Gauguin istenkereső ember volt, ezt bizonyítja Honnan jöttünk, mik vagyunk, hová megyünk? című nagyméretű műve is. A vallásos hit iránti érdeklődése világosan végigkövethető a képen. A táj az Édenkert, a fa a Tudás fája. A beszélgetésbe mélyedő, lepelbe burkolt alakok a rációt testesítik meg. Élete folyamán sokszor feltette magának a végső kérdéseket, amelyekkel mindannyiunknak szembe kell néznünk, ha máskor nem, életünk vége felé bizonyosan. Ebből is látszik, Isten útjai több oldalról is megközelíthetők. Gauguin a világot akarta megismerni a maga egyszerű, még érintetlen valóságában. Ezért is utazott többször Tahiti szigetére, kereste azt a „boldogságot”, amelyet itt, az akkor dekadensnek mondott Európában, a civilizációban nem talált meg. A bennszülöttek nyugalma, természetessége, egyszerűsége ragadta meg a festőt. Gauguin az Üdvözlégy, Mária című képén az angyali üdvözlet katolikus témáját színpompás tahiti tájban jelenítette meg. A festmény eredeti címe Ia Orana Maria, ez a Szűz Máriát üdvözlő Gábriel arkangyal szavainak tahiti fordítása. Figyelemre méltó Gauguinnek az Imádkozó breton lány című képe is. A sárga ruhába öltözött leány az imában elmélyülő ember szép példája. Amikor a festő a déltengeri szigetekre távozott, barátai rendeztek neki egy búcsúvacsorát a Café Voltaire-ben, ahol Stéphane Mallarmé, az ünnepelt szimbolista költő pohárköszöntőt mondott: „Uraim, igyunk Paul Gauguin visszatérésére (…), aki megújulást keres a távoli tájakon és mélyen odabenn, a lelkében.”
Gauguin nagy hatással volt a szimbolistákra, habár sokszor tagadta, hogy ő maga szimbolista lett volna. Paul Sérusier francia festő, aki Pont-Avenban együtt dolgozott Gauguinnel, magával hozta Párizsba A talizmán című képét, amely nagy hatással volt Pierre Bonnard-ra, Edouard Vuillard-ra és Maurice Denisre, akik egy mélyebb gondolatiságú művészet lehetőségét látták Sérusier új stílusában. Megalakították a Nabis nevű csoportot (az elnevezés a héber „próféta” szóból ered). Fontos szerepet kapott életükben a művészetüket is átható spirituális szellem. Maurice Denis Angyali üdvözlet című képe 1890-ből jól érzékelteti, hogy a festő mennyire szívügyének tekintette a vallásos művészet továbbélését a korabeli Párizsban. Szűz Mária egy szent könyvet olvas, amelyet egy szerzetes tart a kezében. Denis azt akarta hangsúlyozni, hogy a kereszténység a modern ember számára is hordoz üzenetet. A kép finom pasztellszíneivel, az átszellemült arckifejezésekkel hitelesen adja vissza az Újszövetség e fontos jelenetét.
Az európai képzőművészet nagy korszakaiban mindig megtalálhatók a keresztény hagyományok és gyökerek. Az Ó- és Újszövetség fontos jelenetei, a képekben jól ábrázolható részletek manapság is ott vannak az európai lélekben. A fent bemutatott képek felemelhetik, és a festészet eszközeivel közelebb hozhatják Krisztushoz a ma élő embert. Fogódzópontok ezek, amelyekbe kapaszkodhatunk. Egry József azt írja feljegyzései között: „A látottakat ismertté, az ismerteket tudottá, a tudottakat élménnyé, az élményeket magasztossá kell tennünk, hogy művészetet hozhassunk létre.”
