Betlehemi csillag

Ám ennél többet is felfedezhetünk ebben a mozzanatban. Itt kezdődik a kenószisz, az önkiüresítés, amelyről Szent Pál apostol így ír: Jézus „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát” (Fil 2,6–8). Amikor emberré lett az Isten Fia, emberi körülmények közé érkezett a földre. Karácsonykor lett „az emberekért testben látható, ki természetére nézve láthatatlan”. Ezt a magasságos teológiai igazságot mélységes egyszerűséggel és bájjal tudják szemünk elé tárni karácsonyi népénekeink. Hogy csak a legismertebbet – a Mennyből az angyalt idézzük: „Istennek fia, ki ma született jászolban, ő leszen néktek üdvözítőtök valóban.”


A csillag a bizánci egyház karácsonyi énekeiben, liturgikus szövegeiben nem Jézus személyét jelzi. Ő a Nap: „az igazság Napja”, akit „leborulva imádunk”, s aki maga a fényt árasztó világosság, a „világ világossága” (Jn 8,12). Megható, amint az ünnepet megnyitó nagyvecsernye végén a pap égő gyertyával a kezében kezdi énekelni az ambón: „A te születésed, Krisztus Istenünk, földerítette a világnak az istenismeret világosságát.” És ez a magasságos Isten kenósziszában mégis tudott alázatos lenni! Tudott a barlangistálló homályában megjelenni közöttünk, hogy bennünket a fényre vezessen.

 

A csillag fontos szerepet kap az evangélium által leírt eseményben: elvezeti a bölcseket, a messzi távolból érkezőket Jézushoz. A gondolatot tovább folytathatjuk: nemcsak őket, minket is elvezet a Jézussal való találkozásra. Eljuthatunk a betlehemi jászol alázatához. A csillagot követve eljuthatunk „a kisded csecsemőhöz”, aki „az örökkévaló Isten”. Ám Jézus születésének helyszínét nem lehet peckes gőggel megközelíteni: a bazilika kapuját oly kicsinyre és alacsonyra készítették, hogy akaratlanul is meg kell hajolnia annak, aki be akar lépni. Az igazi találkozáshoz azonban ennél a külső kényszerítő tényezőnél többre van szükség!

Minél alázatosabbak vagyunk, minél mélyebbre tudunk hajolni, annál jobban megközelíthetjük a születés barlangjának márványpadlóján a csillagot és magát a mi Urunkat, Istenünket, Jézus Krisztust, aki „érettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászállott, és megtestesült”. Hogy aztán majd az ő húsvéti misztériumát rajtunk is beteljesítve a menny magasába emeljen bennünket.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Betlehemi csillag

A betlehemi csillag (Ornithogalum umbellatum) a madártejfélék egyik képviselője, és a mediterrán régióból, valamint Kis-Ázsiából került hozzánk – talán éppen Betlehemből. Hogy a mi kontinentális klímánkon is meghonosodott, az annak köszönhető, hogy hagymái télállóak – eltérően több madártejfélétől. Ellenálló és szaporodó képessége révén szinte bármilyen talajon megél, és dísze lehet a sziklakertnek csakúgy, mint ágyásszegélyekbe vagy fatörzsek köré telepítve. Napon és félárnyékban egyaránt dúsan tenyészik, de ha kedvében akarunk járni, ültessük a hagymákat laza, tápanyagban gazdag földbe, tíz centiméter mélyre.

Ugyancsak télálló faj a bókoló madártej (O. nutans), amelynek zöld csíkozású fehér virágai negyvenöt centiméteres száron, nyolcasával-tízesével nyílnak. Hoszszan nyílik, ezért kiválóan alkalmas vázavirágnak is. A hazánkban honos üstökös madártejjel (O. pannonicum) erdei kirándulások során találkozhatunk május táján.

A betlehemi csillag és rokonai fűszálhoz hasonló leveleket fejlesztenek, amelyek az elvirágzást követően, nyár derekán elsárgulnak, visszahúzódnak. A hagymákat kiemelhetjük, és az őszi visszaültetésig száraz, hűvös helyen tárolhatjuk. Átültetésre akkor van szükség, ha észrevesszük, hogy csökken a virágzási hajlandóság. Ez azért következik be, mert túl sok hagyma fejlődik – ezek akadályozzák egymást a virágzásban. Válogassuk ki a nagyobbakat, és ősszel telepítsük őket a kívánt helyre. Az apró, borsszemnél alig nagyobb hagymácskákat a kiásást követően azonnal ültessük szét vagy vissza.

A betlehemi csillag a karácsonyi asztalnak is dísze lehet, mert kiválóan hajtatható a hagymája. Ehhez szeptemberben ültessünk be kifejlett hagymákat egy cserépbe, és azt tegyük hűvös, sötét helyre. Ügyeljünk arra, hogy a föld enyhén nyirkos legyen. December elején vigyük be a cserepet a házba, kezdjük el a földet öntözni, és hajtassuk a növényt világosban, tíz fok körüli helyiségben. Amint bimbódzik, bekerülhet a szobába.

Fotó: Lovas Katalin  

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .