Szeret, nem szeret
Dédmamánk kilencvenöt év terheit hordozva gyakran felsóhajt: – Istenem, Istenem! Nemsokára meghalok! Egy alkalommal hároméves Viktória unokám kíváncsian kérdezte: – Mi lesz, ha meghal a dédi? Akkor nem lesz itt? És akkor hol lesz? – Tudod, a dédi már nagyon idős. Sok jót tett, és nagyon szereti őt a Jóisten, ezért egyszer csak majd magához hívja a mennyországba – magyaráztuk neki. Egy jó darabig csak tűnődött a hallottakon, majd hozzám szaladt, megrángatta a szoknyámat, és így szólt: – Nagymamám! Ugye téged nem szeret annyira a Jóisten?
Kettős nevelés
Az esti imát tanultuk Viktória unokámmal, aki minden sornál megállás nélkül kérdezősködött. Én Istenem, Jóistenem, becsukódik már a szemem… – A tied, nagyi? – kérdezte. – Meg a tied is – válaszoltam. De a Tied nyitva, Atyám… – Nyitva van a szeme? És lát? – érdeklődött tovább. – Igen, lát – mondtam neki. Amíg alszom, vigyázz reám!… – És mire vigyáz? – Hát arra, hogy szépet álmodj, le ne gurulj az ágyról, és jókedvűen ébredj. Az ima végére érve aztán sokáig egy szót sem szólt, már azt hittem, elaludt, amikor egyszer csak azt mondta: – Nagyi! Márti mamáéknál mindig a kutyák vigyáznak ránk.
Thuránszky Enikő,
Budapest
Várjuk kedves Olvasóink leveleit, melyekből lehetőség szerint válogatunk.
E-mail: koncz.veronika@ujember.hu
Levélcím: 1053 Budapest, Papnövelde utca 7.
A borítékra írják rá: Gyerekszáj