A kongresszus elsődleges témája a katekéta személye volt, aki az evangéliumot hirdeti. Udvardy György, Nyúl Viktor egyetemi lelkész, teológiai tanár, Puskás Attila dogmatikaprofesszor, Szabó József, az egri szeminárium spirituálisa és Papp Miklós morálteológus megszólalásaikban a krisztusi örömhír életerejére és a személyes tanúságtétel fontosságára helyezték a hangsúlyt. Az örömhír ma is örömhír – hangzott el az egyik előadásban, amely Krisztus és a szamariai asszony beszélgetésén keresztül rámutatott, hogy az evangélium nem csupán azoknak szól, akiknek élete töretlen ívben szárnyal. Isten irgalmas szeretete bárkit képes az evangélium ragyogó tanújává tenni.
Krisztus, aki kinyilatkoztatta az Atyát és hirdette Isten országának örömhírét, személyében is maga az örömhír. Tettei és tanítása tökéletes egységben álltak. Aki őt hirdeti, annak ugyanígy kell tennie: emberi törékenységét vállalva, de Isten meghívottjaként szavaival és tetteivel, egész életével kell azonosulnia a hirdetett szóval. Krisztus az ember életét megnyomorító világba a megváltás örömhírét hozta, amelyből erőt meríthetünk minden rossz elviseléséhez. Torz istenképeink helyébe a minket szerető Atya képét állította. Megtestesülése nyomán a bűn helyébe a megváltás, a halál helyébe a feltámadás, az emberi ellenségeskedés helyébe az egység került. Krisztus Isten igenje az emberre. Az Atya által tanúsított szeretetet kell megtanulnunk, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (vö. Jn 3,16) – hangzott el a konferencián. Az evangelizáció hangneméhez hozzátartozik, hogy a szeretettapasztalatnak minden mást meg kell előznie. Előbb érkezik el a kegyelem ideje, a találkozás, s csak utána következik az etika, az elméleti tudás. A műhelyek során lelkipásztorok és világi munkatársak osztották meg tapasztalataikat arról, hogyan lehet ma hirdetni az evangéliumot a legkülönbözőbb területeken. A hit évében megtartott kongresszus végén Udvardy György püspök Szent Ágostont idézve buzdította a jelenlévőket: „Hitvallásod legyen számodra olyan, mint egy tükör. Szemléld magad benne, hogy lássad, valóban hiszed-e azt, amiről mondod, hogy hiszed. És örvendezz mindennap a hitedben.”
