Az uralkodást szolgálatnak tekintette. Különösen a szegények iránti szeretete volt példamutató, igazságosságával és bölcsességével elnyerte alattvalói megbecsülését is. Kitűnt az Eucharisztia és Szűz Mária tiszteletében. Ugyanakkor távol állt tőle a magamutogatás, szívesen használta föl az éjszaka vagy a kora reggel csendes óráit az imádságra. Betegség miatt igen fiatalon, huszonöt éves korában halt meg, 1484-ben ezen a napon. Sírja a vilniusi székesegyházban van. Ünnepét 1621-ben vették föl a római naptárba.
Szent Perpétua és Felicitász vértanúk (Március 7.)
A két fiatalasszony a Septimus Severus-féle üldözés alatt, 203. március 7-én halt vértanúhalált. Perpétua előkelő származású patríciusfeleség, míg Felicitász rabszolga volt, de az igaz hit megvallásában társak voltak. Néhány másik fiatallal együtt hitjelöltek voltak Karthágóban, ám a közösség áldozatul esett a császár rendeletének. A két asszony vértanúságát korabeli leírásból, illetve Perpétua rabságban készült feljegyzéseiből ismerjük. A római kánon (I. eucharisztikus ima) mindkettőjük nevét megemlíti.