Testvéreimmel legszebb s legmélyebb élményem, ahogy szüleink ápolására összefogtunk. Édesanyám nyolcvanegy éves korában vállalt nagyon komoly műtétet, az egyik veséjét távolították el egy daganat miatt. Csillagos ötösre vizsgázott e helyzetben. Betegségének és a kockázatos műtét adta helyzetnek az elfogadásával, mindennek természetes kezelésével nagyon megkönnyítette nekünk, gyermekeinek és környezetének a helyzetét. Nagyon bíztunk a felépülésében… Vállalta a sugárkezelést is. Aztán fél év múlva folyamatos fájdalmai jelentkeztek: kiújult a daganat. Januártól nővéreméknél vagy nálunk lakott, s bátyánk abban segített, hogy édesanyánk egy-egy napot a saját otthonában is el tudjon tölteni. Különös ajándékként éltük meg utolsó időszakát. Végül egy hónapot töltött kórházban. Nappal végig mellette voltunk, felváltva. Szinte beköltöztünk hozzá. Otthonos környezetet varázsoltunk a kórteremben. Minden lelassult ekkor az életünkben, jókat beszélgettünk vele vagy egymással. Kegyelmi idő lett ez számunkra. Abban a hónapban volt a születésnapja is. Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan köszöntsem e helyzetben. Végül egyszerűen csak azt mondtam neki: „Boldog születésnapot kívánok!” S ő ragyogó arccal így válaszolt: „Boldog, nagyon boldog…”
a szerző a Családi Életre Nevelés program tanácsadója
