Egyéni és közösségi összetartozásában mindig a magasabb létrend határozza meg költői gondolatait, melyet Magasság, mélység című új kötete igazol. Válogatott és új versek szerepel alcímként. Tizenegy kötetből választotta a verseket Zsille Gábor (maga is költő), s rendezte ciklusokba. Valamennyinek mottója Az egzisztencialista imája című vers lehetne. Ebben olvasható az intellektuális költő életre szabott ars poeticája, minden ember létproblémája – akár hívő, akár nem, de záradékul csak azoknak a nevében fohászkodik, akik tudjuk ugyan, hogy „társasjátékot játszik velünk a sorstalanság, de egy másik könyvben is szeretnénk jelen lenni.”
Hivatásában az igazságot Szent Bernardin mércéjével méri, az országos, a világgazdasági kérdésekre megértő, ám szigorú törvényhez igazodó válasszal felel. „Nincs unalom a transzcendenciában, csak az emberi gondolat sekély” – állapítja meg.
A görög bölcselet, a klasszikus irodalom és az egyházatyák ihletettségét érheti tetten az olvasó Báger Gusztáv realista lírájában, mellyel kapcsolatban nem véletlenül hozható szóba Eliot költészete. Szinte köznapi szókinccsel teremt atmoszférát, ugyanakkor angyali zenét, ahogy angol „előde”. Történelembe kitekintő szeme, bibliai párhuzamai pedig a magyar irodalom régebbi időszakából a zsoltármondókra emlékeztetnek. Erős példája keresztény hangvételének az Ima az országért. Elfogulatlan mondatokkal könyörög korunk visszásságait látva: „Tedd világossá az igét a politikusok előtt: / akinek van, annak adatik, aki pedig tékozol, elvész. / Adj, Uram, alázatot a hatalmon lévőknek… / buktasd meg a haszonleső jósokat, / a pogány kultuszok ostoba varázslóit…” És ez mikor nem időszerű: „Ne feledd, ha szemet hunysz bármi felett, / az már állásfoglalás.”
(Senkinek rosszért) (Báger Gusztáv: Magasság, mélység. Új Ember Kiadó, 2012) (A kötetek megvásárolhatók az Új Ember könyvesboltjaiban.)
