Hét körül érkezem, nem sokan jöttek el. Az ötös csoportba kerülök, ahol csupa újak vannak. Ki innen, ki onnan hallott a klubról, s mind azért vannak itt, amiért én. Pizza helyett ezúttal spagetti jár, hideg, de azért ehető. Miközben jóllakunk, beszélgetünk, majd imádkozunk egy rövidet, s kezdődik az előadás. A közelmúltban Komáromi János életvédő tartotta, dióhéjban erről: „Az emberi élet szent. Aki ellene vét, Isten ellen vét.” Járt már itt Böjte Csaba ferences, Lackfi János költő, Pindroch Csaba színész és Fellegi Ádám zongoraművész – tudom meg a többiektől –, s az előadások mellett alkalom adódott például egy hajléktalanszálló berendezésére is.
Jászol – ez a közösség neve, nem nehéz kitalálni, miért. Közel két éve működik, leszámítva a nyári szüneteket, s a belépő két „lánchíd” – ahogyan a szórólapon is szerepel –, azaz négyszáz forint. Sok hasonló keresztény klub van: fiatalok találkoznak, ismerkednek, beszélgetnek. De miért jók ezek? Hm, talán elsősorban azért, mert jöhet ide bárki, nem hívők is, akik talán egy misétől „megijednének”, de itt kedvet kaphatnak – általában a hithez, a keresztény élethez. S miért jó a Jászol? Hát, mert az ember itt „ferencességben” is növekedhet. A jászolban fekszik a Kisjézus, akire rá lehet pillantani, kacsintani, mosolyogni. „Karácsony minden egyes nap, amelyen egy lélekbe beleszületik a Megváltó” – vallják a klubosok. Voltaképp a cél is ez: kicsi „lélekjászlakat” építeni, összejönni, együtt (l)enni…
