Az 1800-as években újfajta médiumnak számított az illusztrált sajtó. A napilapok, hetilapok, folyóiratok a XVIII. század végétől egyre több és szebb képet közöltek. Ahogy a kiállítás tájékoztatótábláin olvashatjuk, a képek segítségével „…távoli népekről, hazai műemlékekről (…), múlt és jelen hőseiről (…) pontosabb fogalmat alkothatnak az olvasók”. A fejlődést, az előrelépést a mindig növekvő társadalmi igény és a technikai lehetőségek mozdítják elő. Kossuth lapjában, a Pesti Hírlapban az olvasó még alig talált illusztrációt. Az első oldalon a vezércikk foglalt helyet, általában kitöltötte az egész oldalt, kép közlése – főleg a címoldalon – fel sem merült.
A metszeteket eleinte általában a külföldi lapoktól vették át. Nagy hatása volt a korabeli magyar sajtóra a lipcsei Illustrierte Zeitung vagy az angol Punch című folyóirat. Sorra alakulnak hazánkban az illusztrált hetilapok, folyóiratok; a Honművész, a Regélő Pesti Divatlap, a Nővilág és a többi. Vahot Imre a Pesti Divatlap és több más lap szerkesztője szerint az illusztráció, a képes műmelléklet „oly szükséges, mint hadseregnek a nehézlovasság vagy ágyútelep”.
A lapok rendszerint rézmetszeteket, később tónusos fametszeteket közöltek, majd 1860 körül megjelent a litográfia, a kőrajz. A kiállításon láthatjuk Barabás Miklós 1859-ben készült arcképét. Országos hírnevét elsősorban sokszorosított grafikai munkáinak köszönhette. Remek portrérajzoló volt, életképei és viseletképei is megjelentek a korabeli újságokban. A sajtókép az alkalmazott művészetek kategóriájába tartozik, „vevőcsalogató eszköz” is. A kor hírneves festői és grafikusai szívesen vállaltak munkát a napi- és hetilapok számára is. Mint például Vizkeleti Béla 1858-ban, vagy a korszak legismertebb újságrajzolója, karikaturistája: Jankó János, aki több lapnak is dolgozott, de mindenekelőtt a Borsszem Jankó munkatársa volt. Elismert grafikusnak számított Klics Károly, Jókai Mórról készült karikatúrája 1868-ban jelent meg a Borsszem Jankó címlapján. Jókai nemcsak az ország egyik legnépszerűbb írója volt, hanem lapalapítóként, szerkesztőként is működött. Az övé volt az Üstökös című élclap. A nagy író saját maga is készített illusztrációkat, az 1856-ban alapított Nagy Tükör című újság karikatúráit. A XIX. században terjednek el az élc- vagy vicclapok, mint a Handabanda vagy a Füles Bagoly, amely egy képes szatirikus hetilap volt.
A lapok háromféle képet közöltek: képmellékletet, szöveg közé tördelt képet, illetve jutalomképet. A kiadók és szerkesztőségek félévente egyszer úgynevezett jutalomképet küldtek az előfizetőiknek, amelyek elég nagyméretű, kiváló grafikájú, tónusos fametszetek vagy litográfiák voltak. A kiadók arra számítottak, hogy az olvasók ezeket a képeket bekeretezik, és kirakják a falra az otthonukban. Nem tévedtek, s ezzel mindjárt népszerűsítették is a kiadványokat, mert kellett a reklám akkor is. A lapkiadás üzleti vállalkozás volt. Franz Koller A király családja Gödöllőn című kőrajza a Képes Világ jutalomképe volt. Ferenc József császárt láthatjuk rajta családja körében.
A jutalomképeken történelmi események is megjelennek. Madarász Viktor Hunyadi László siratása vagy a népélet és a városi élet képei szintén ilyen formában váltak ismertté az országban. Hiszen sokan voltak, akik ezeket a festményeket sohasem láthatták eredetiben, így viszont hozzájuk is eljuthattak ezek az alkotások, mint például Lotz Károly Hazatérő ökörfogat című munkája is, 1873-ból. Aktualitások, eseményképek is helyet kapnak a sajtóban, ahogyan ez később, a fotóriport kialakulása idején majd természetessé válik. Ezek közé tartozik például a Lamberg gróf meggyilkolása című metszet vagy a szegedi árvíz mindent elsöprő erejét ábrázoló kép. Petrovics László Jelenet a szegedi árvízből, 1879 című olajfestménye igazi kuriózuma a kiállításnak.
Fotográfiát közvetlenül az újságba nyomtatni csak az 1880-as évek elejétől volt lehetséges. Ehhez az eredeti fénykép kisebb-nagyobb képpontokra bontására volt szükség, s így már szabadon lehetett nagyítani vagy kicsinyíteni a képet. Az első ilyen sajtófotó Stefánia hercegnőt, Rudolf trónörökös feleségét ábrázolta a korabeli sajtóban. Később, a XX. század első évtizedeiben lehetünk majd tanúi a képriport népszerűvé válásának, de ez már egy másik történet…
(A kiállítás megtekinthető a Budavári Palota E épületében 2013. január 20-áig.)
