Az ünnep megülésével tehát sokszázados folyamatba kapcsolódhatunk be. Ugyanakkor azt is érdemes tudatosítanunk, hogy nem csupán így, hanem minden keresztvetésünkkel felmagasztaljuk a keresztet. Főleg ha szépen és tudatosan tesszük. Naponta többször is, imádságunk elején és végén. Szertartásainkban szintén számtalan alkalommal vetünk keresztet, különösen olyankor, amikor a pap áldását fogadjuk (ezekből az áldásokból is meglehetősen sok van), illetve a Szentháromság személyeinek említésekor.
A szülők és a nagyszülők nemzedékről nemzedékre megtanítják a gyermekeknek és az unokáknak, hogyan kell görögkatolikus módon keresztet vetni. Aztán a legelső hittanórán a „tudományos” magyarázatot is megtanulják hozzá. Úgy kezdjük a keresztvetést, hogy kezünket összetesszük: a mellünkön keresztbe fektetjük az alkarunkat. Ezzel máris keresztet képezünk, s a mozdulattal egyúttal a belső összeszedettségre is buzdítjuk magunkat. Ez nagyon fontos, hiszen Istennel kerülünk kapcsolatba, amikor imádkozunk. (Ezért nem szép az az újabban terjedő szokás, hogy egyesek a testük mellett lógatják a karjukat.) Jobb kezünk első három ujját összefogjuk a Szentháromság tiszteletére, a másik kettőt pedig behajlítjuk annak jelzésére, hogy Jézus Krisztus egy személyben Isten és ember. Így rajzoljuk magunkra a kereszt jelét föntről lefelé és jobbról balra.
A IV. század utolsó harmadában Jeruzsálemi Szent Cirill olyan buzdítást ad a keresztvetésre, amely ránk is érvényes. „Ne szégyelljük tehát megvallani a keresztre feszítettet! Bizalommal rajzoljuk homlokunkra a pecsétet (keresztet) minden alkalommal, és a kereszt legyen mindenekfölötti, amikor kenyeret eszünk, amikor serleget ürítünk, ki- és bemenetelnél, elalvás előtt, lefekvésnél és felkelésnél, utazásnál és pihenésnél! Nagy védelmet jelent, ingyenes a szegények miatt, nem fáradságos a gyengélkedők miatt, mivel Istentől való kegyelem is, jele a hívőnek, riasztója a démonoknak. Mert rajta kipellengérezte őket, és bizalommal győzött rajtuk. Mert amikor a keresztet látják, emlékeznek a keresztre feszítettre. Félnek attól, aki eltiporta a sárkány fejét. Mivel ingyenes, ne nézd le a pecsétet, sőt annál inkább tiszteld a Jótevőt!”
