Közösségben vagy egy olyan színes és nagyszabású nemzetközi találkozón, mint a Meeting ez különös lendülettel és erővel valósulhat meg. Ugyanakkor a tavalyi rendezvény záróközleményében is hangsúlyozták a szervezők: „Ez a bizonyosság nem a mi alkotásunk. Az ember nem önmaga létrehozója, hanem Valaki Másnak az alkotása.” Ezért lett az idei találkozó témája épp az, hogy „az ember természete kapcsolat a végtelennel”.
E gondolat Luigi Giussani A vallásos érzék című könyvének első fejezetéből származik. A Comunione e Liberazione (CL) mozgalom 2005-ben elhunyt alapítója, akinek már folyamatban van boldoggáavatási eljárása, a hatvanashetvenes években fiatalok között és fiatalok számára fogalmazta meg a kereszténység lényegét, korszakalkotó módon, úgy, hogy az a posztmodern ember számára is érthető legyen. Akkor leírt gondolatait ma újraolvasva don Giussani alakjában felfedezhetjük a prófétát.
Szocialista eszméket valló, anarchista beállítottságú édesapjától örökölte a dolgok értelmének állandó keresését. Ennek hatására volt képes egyre mélyebbre és mélyebbre ásni a kereszténység kihívásának eredete, lényege felé. Tanulmányai során a Krisztus-központúság konkrétsága mellett a hit és az egyházhoz való csatlakozás racionális okainak elmélyítése volt számára meghatározó. Személyes tapasztalatát és karizmájából fakadó „modern” hitét gimnazistáknak, majd egyetemistáknak tartott előadásokban, személyes beszélgetésekben és könyveiben adta tovább.
Így jött létre a CL-mozgalom és azon könyvek sorozata, amelyek közül az első és legfontosabb a mintegy vezérkönyvnek tekinthető A vallásos érzék.
Don Giussani először 1957 decemberében foglalkozott a témával, amikor egy harminckét oldalas írást jelentetett meg az olasz Actio Catholica ifjúsága számára az akkori milánói érsek, Giovanni Battista Montini (a későbbi VI. Pál pápa) lényegében azonos című körlevele (Sul senso religioso) alapján. A fiataloknak tartott előadásai során tovább érlelődött gondolatmenetét 1966-ban adta ki először a Jaca Book olasz kiadó.
A több százezer példányban elkelt könyvet a szerző a nyolcvanas években átdolgozta, és a PerCorso (GondolatMenet) trilógia első részeként adta ki újra. A művet számos nyelvre lefordították, az angol kiadást 1995-ben a New York-i ENSZ-székházban mutatták be. Magyarul 1999-ben jelent meg, bár kézirat formájában már korábban is sokakhoz eljutott. A könyvet időközben arab, japán és kínai nyelven is kiadták. Hogy mennyire alapvető az a kérdés, amellyel a mű foglalkozik, ahhoz adalékul szolgálhat a szerző egy későbbi megfogalmazása:
„Minket, a modern idők keresztény népét elszakítottak, de nem közvetlenül a keresztény formuláktól, nem a keresztény szertartásoktól, nem a keresztény tanítás törvényeitől; elszakítottak az emberi alaptól, a vallásos érzéktől” (A modern ember vallási tudata).
A mű első fejezetében a szerző a realizmus és az észszerűség elfogulatlan alapállását jelöli meg mint leglényegesebb kiindulási pontot, ha az emberekre, emberségünkre legjellemzőbb jelenséget, a vallásos érzéket akarjuk vizsgálni.
A kötet a legelemibb tapasztalatból, abból a realitásból kiindulva, hogy természetünk lényege a végtelennel való kapcsolat, pontról pontra, fejezetről fejezetre építi föl mondanivalóját, egészen odáig, hogy az ember képes a maga szabadságát a transzcendenssel való kapcsolatban is megélni. Az ismeretlenbe való behatolás az emberi erőfeszítés igyekezete által eljut arra a pontra, ahol eléri saját megtapasztalásának határait, a kinyilatkoztatás és a megváltás vágyát. Az ember, ha felismeri magát mint olyan személyt, akit egy másik Személy, Isten és az isteni Mester, Jézus alkot, akkor nem éri be egy elvont Krisztus-hittel… Akkor a hétköznapok realitásában ragaszkodik a Mesterhez, akit nem mi választottunk, hanem ő választott minket. „Az ember természete kapcsolat a végtelennel”, de nem egyszerűen úgy, hogy mi keressük őt, hanem úgy, hogy felismerjük: a végtelen Misztérium arra alkotott bennünket, hogy elfogadjuk és megéljük a vele való kapcsolatot.
Giussani atya műve a posztmodern ember öntudatra ébredésének lehetősége, amely nélkül nihilizmusba és káoszba torkollik az élet.
