Bár szülei nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy kedvező házasságot köt, Róza a szemlélődő szerzetesi életet választotta. Sienai Szent Katalin példáját követve belépett a domonkos harmadrendbe. Mivel akkor még nem létesült ház a nővérek számára, Róza életre hívta a földrész első női kolostorát. Ő maga nem érte meg a megnyitását, hat évvel korábban, 1617-ben meghalt.
Először a szülői házban, majd egy barátnője otthonában elkülönített szoba volt szerzetesi cellája. Életét az ima, a vezeklés, a szegényekért végzett munka, valamint a szerzetesi közösségi élet megszervezése töltötte ki. Bár írásaiból kevés maradt fenn, a töredékekből kitűnik, hogy világos tanítást adott kortársai számára az Istenhez vezető útról.
